- Néhány évvel ezelőtt valóban az autonómia és a kollektív jogok lehettek a legfontosabb kérdések, Románia és Magyarország európai uniós tagsága után azonban ezek nem igazán időszerűek – nyilatkozta a magát liberálisnak valló Kóka János az Új Magyar Szó című napilapnak és az Erdélyi Riport című hetilapnak.

- A kérdés ma az, hogyan tudjuk mindenki számára biztosítani az emberi szabadságjogok kiteljesedését, és hogyan tudjuk újrafogalmazni és őrizni a magyar nemzeti identitást az Európai Unión belül – fogalmazott az SZDSZ elnöke. - Az új liberális nemzetpolitika célja az, hogy a magyarság együvé tartozása valódi közösséget jelentsen, aminek megvalósítása komoly kihívás, ugyanis Kelet-Európában az emberi jogokért, a kulturális hagyományok és az anyanyelv ápolásáért még ma is kitartóbb küzdelem szükséges, mint másutt – mondta Kóka. Igaz Kóka János nem tért ki a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen keletkezett gondokra, miszerint a magyar nyelvű táblák továbbra is tilosak a magát kétnyelvűnek valló állami intézményben (az ügyben Göncz Kinga már meg lett alázva párszor a román külügy részéről).

Arra a kérdésre, hogy az új liberális nemzetpolitika mennyire találkozik, vagy sem a szocialisták, illetve a magyar kormány nemzetpolitikájával, Kóka János kifejtette saját általános politikájukat – amely vonatkozik a nemzetpolitikára is – nem valamelyik párttal szövetségben, vagy épp annak ellenében alakítják ki. Az SZDSZ elfogadta az MSZP nemzetpolitikáját, ez ismert a kettős állampolgársággal kapcsolatban is, így a liberálisok véleménye már korábbról ismert.

Az ominózus december 5-e is szóba került. - A liberálisok többsége például nagyon rossz döntésnek gondolta, amikor a szocialisták higgadt, okos érvelés helyett 23 millió román bevándorlóval fenyegetőztek az állampolgárságról szóló népszavazási kampányban. Ezért harcolunk például a koalíción belül a teljes munkaerő-piaci nyitásért – feledkezett meg Kóka a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor tanúsított SZDSZ-es magatartásról. A miniszter szerint Magyarországnak végre be kell látnia, hogy a határon túlról érkező munkaerő nem fenyegetés, hanem óriási lehetőség

Az Index.hu internetes portál nevük elhallgatását kérő SZDSZ-es forrásai szerint a pártban többen kockázati tényezőnek tartják Kóka János nyilatkozatát, mert szerintük ez az alapvetően autonómiaellenes román pártokat bátorítja.

Az erdélyi magyar politikai és kulturális vezetők távlati célja a Székelyföld a területi, illetve Erdély többi részén a kulturális autonómia létrehozása. A román politikai elit pillanatnyilag nemcsak a területi, hanem még a kulturális autonómiáról sem akar hallani. (A történelmi Székelyföld lakossága kb. 780-800 ezer fő, amelyből 80-85 százalék magyar nemzetiségű.)

Kóka János intenzív politikát folytat augusztusban a határon túli magyarság felé, kérdéses persze, hogy egy ilyen autonómia és kettős állampolgár-ellenes politikusnak mekkora a hitele a határon túli magyarság körében. A mérések szerint Kóka csupán egy 1-2 százalékos törpepárt elnöke jelenleg Magyarországon, valószínűleg a Kárpát-medencében máshol sem nagyobb a népszerűsége.

Kóka, Budapesten, a Liberálisok Házában, augusztus 20-i ünnepi beszédében arra biztatta a határon túli fiatalokat, hogy minél többen jöjjenek Magyarországra, dolgozzanak és vállalkozzanak itt, mert nekik is joguk van a választás szabadságához. Az ég nem szakadt le... Kóka úr, december 5.?? Továbbá megjegyezendő, hogy Szerbiában, Szlovákiában de leginkább Romániában sokkal jobbak a munkavállalók adózási feltételei mint Magyarországon, nem véletlen csökken rohamosan a Magyarországon bejelentett román állampolgárságú munkavállalók száma.

Ilcsik Dávid Csaba

"Támogatjuk a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit, ha azok összhangban vannak az EU-normákkal, a nemzetközi és a nemzeti joggal, valamint ha azokhoz elnyerhető a demokratikus többség támogatása."
(az SZDSZ 2006-os választási programja)

"Az autonómiát az SZDSZ jó megoldásnak tartja, ha egyetértés van erről az adott ország kisebbsége és többsége között"
(Szent-Iványi István, SZDSZ-es európai parlamenti képviselő)

A székelyföldi polgármesterek csíkszeredai tanácskozásának nyilatkozata

A székelyföldi városokat és községeket képviselő polgármesterek és alpolgármesterek, a jelenlevő önkormányzati képviselők és RMDSZ tisztségviselők a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjának Székelyföldre vonatkozó célkitűzései jegyében a következő nyilatkozatot fogadják el:

A romániai magyarság identitásának megőrzéséhez elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a decentralizáció és szubszidiaritás elvének minél szélesebb körű alkalmazását, beleértve a különböző autonómia-formák kiépítését.

E cél megvalósítása érdekében az Európai Unióban létező, példaértékűnek tekinthető önkormányzati modellekből kiindulva elhatározzuk:

- Szövetség a Székelyföldért elnevezéssel létrehozzuk az általunk képviselt önkormányzatok társulását.
- Kidolgozzuk a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiáját.
- A közös gazdasági érdekeknek megfelelően, szorgalmazzuk a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozását, figyelembe véve az Európai Unió követelményrendszerét, és tiszteletben tartva Székelyföld lakosságának hagyományait.
- Továbbra is cselekvően részt kívánunk venni a romániai közigazgatás decentralizációjában.
- Támogatjuk a román kormány által a parlamentbe benyújtott kisebbségi törvénytervezet elfogadását, amely lehetővé teszi a kulturális autonómia elvének érvényesítését.
- Szükségesnek tartjuk a különböző területi autonómiák működéséhez szükséges törvényes keretek elfogadását, és ezen belül a székelyföldi területi autonómia kialakítását.

A jelenlevő polgármesterek és alpolgármesterek az általuk képviselt közösségek nevében kinyilvánítják akaratukat az RMDSZ programjába foglalt autonómia-formák törvényes eszközökkel való megvalósítására, beleértve a Székelyföld területi autonómiáját.

Meggyőződésünk, hogy ezek a törekvések a romániai magyar nemzeti közösség és a többségi nemzet közös értékeivé válhatnak az európai szellemiséget magáénak valló Romániában.


Csíkszereda, 2006. szeptember 23.

Nyilatkozat az autonómia érdekében

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közel három évvel ezelőtti megalakulásakor célul tűzte ki az önrendelkezési jog gyakorlása alapján megvalósítható közösségi autonómiaformák kiépítését. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a közös fellépés és cselekvés.
Meggyőződésünk, hogy az önrendelkezési jog gyakorlásának tiszteletben tartásához, illetve az Európában sikerrel alkalmazott autonómiaformák erdélyi megvalósításához csakis a magyar összefogás vezethet el.

Elvi támogatásunkról biztosítjuk az Erdélyi Magyar Ifjak idei nyári táborában született indítványt, amely az egész Erdélyt, illetve a Kárpát-medencét átfogó akciót kezdeményez az önrendelkezéshez való jog tiszteletben tartása érdekében. Ennek eszközei lehetnek az aláírásgyűjtés és a népszavazás.

Az akció akkor lehet sikeres, ha széles körű együttműködést tudunk megvalósítani a különböző szervezetek, intézmények és régiók között. Éppen ezért újból felhívjuk a figyelmet, hogy az EMNT elnöke által kezdeményezett magyar–magyar párbeszéd, az ennek állandósítására és intézményesítésére hivatott Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet megindítása és működtetése nem halasztható.

E fórumnak a mihamarabbi összehívása és a konkrét cselekvés részleteiről való egyeztetés érdekében indítványozzuk tehát az ERMÁÉRT összehívását még 2006 szeptemberében.


Tőkés László
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Egy népszavazás hordaléka

Erdély

Olyan családban nőttem fel, ahol szüleim Bartók és Kodály munkásságán keresztül vezettek be Erdély "titkaiba". Erdélyi népdalokat előbb énekeltem, a Székelyfonót vagy Bartók Este a székelyeknél című zongoradarabját előbb hallottam, mint hogy Erdély történetével foglalkoztam volna. Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját előbb olvastam, mint hogy erdélyi emberekkel találkoztam volna. Közel negyvenéves voltam, amikor életemben először tehettem körutazást Erdélyben.

Ebből is érthető talán, hogy hosszú ideig egy idealizált kép élt bennem Erdélyről - amelynek ugyanakkor nagyon is reális alapja volt. Erdély aranykora nem legenda, s nem csupán a XVII. század néhány rövid évtizedére korlátozható. Fundamentuma az a kivételes erdélyi szellemi légkör, amely sok apró történésből rekonstruálható, s olyan csodával felérő eseményben öltött testet, mint például az 1568-as tordai országgyűlés. Amíg nyugaton, különösen Franciaországban, a Szent Bertalan-éj idején (1572. augusztus 24.) és azt követően elképesztően brutális, tömeggyilkosságokkal zajló vallásháborúk dúltak, Erdélyben kihirdették a vallásszabadságot biztosító törvényt.

Az "erdélyi kérdés"

A kivételes erdélyi szellem másik megnyilvánulása az évszázadokon át jól működő autonómia, az autonómiák egymást erősítő rendszere. Ennek volt köszönhető, hogy az erdélyi szászok nyolc évszázadon át fenn tudtak maradni, csodálatos kisvárosokat, falvakat, erődtemplomokat építettek, hirdetve e közösség kivételes kultúraalkotó képességét, s amelyet egy gonosz szellem a XX. században pusztulásra ítélt, s ezt a destruktív folyamatot a művelt, felvilágosult Nyugat-Európa teljes közönnyel, érdektelenséggel szemlélte, vagy tudomást sem vett róla.

Amikor a kisebbségi problémák ismét előtérbe kerülnek, s az erdélyi magyarság további fennmaradása a tét, természetesen nem hallgathatók el azok a bűnök sem, amelyek elkövetése miatt ott tartunk, ahol. Az erdélyi magyar arisztokrácia (tisztelet a kivételnek) évszázadokon át tartó féktelen önzése, restsége, felelőtlen, nemzetvesztő politikája miatt ma is aktuálisak Ady Endre Két kuruc beszélget című versének következő sorai:

Itt régik a bűnök, itt régik az átkok,

S itt újak a bűnök, s itt újak az átkok.

E kétféle szempont egyidejű mérlegelésével igyekszem a témával foglalkozni, amelyet erdélyi kérdésnek lehet nevezni. Miben áll napjainkban az erdélyi kérdés? Feléleszthető-e még Erdély lakosságának több évszázados hagyománya, amely a magyar, a román, a német lakosság egymásra utaltságának a felismerésén nyugodott, s ezt az együttélést más, kisebb népcsoportok (örmények, zsidók, szlovákok, szerbek, ruténok) jelenléte tette még színesebbé?

Az erdélyi magyar (és német) kultúra tudatos visszaszorítása következtében megszüntetett intézmények (például a korábban virágzó nemzetiségi iskolarendszer) utólag visszaállíthatók-e még?

Az Európába tartó Románia Erdélynek (az ott élő románokkal együtt) hajlandó-e a hagyományaihoz méltó státuszt adni, ily módon is biztosítva a régió sajátos jellegének megfelelő fejlődését?

Másképpen fogalmazva: Románia mennyiben hajlandó közigazgatásában alkalmazni a szubszidiaritás, az Európai Unió egyik hivatalosan deklarált elvét?

A regionalizmus eszméje mennyiben tör magának utat a román közgondolkodásban?

Autonómia...

Amint látjuk, valamennyi kérdés egy irányba mutat, mégpedig Erdély autonóm fejlődésének az irányába. Ez az autonóm fejlődés évszázadokon át, a magyar államiság keretei között létezett. Vajon napjainkban, a román állam keretei között is újraéleszthető-e még?

Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a közbeszédet az autonómia kérdései uralják. Érdekes módon, amíg Szlovákiában a szlovákok nagy része között az autonómia szitokszónak számít, addig mára Erdélyben (talán részben a történelmi hagyományok miatt is, bár egyes román politikai körök még mindig viszolyognak tőle) a fogalommal való megbarátkozás és annak kivitelezése napjainkban már nem tűnik utópiának. Főleg azért nem, mert a vele rokon fogalom, a decentralizáció néhány éve Nyugat-Európában is nagy népszerűségre tett szert. A központosítás elvének és gyakorlatának visszaszorulása (visszaszorítása) örvendetes módon tapasztalható a nyugat-európai társadalmak fejlődésében. Egy hagyományosan centralizált államban, Franciaországban a politikai viták középpontjába került. (Erről később még szeretnék néhány szót szólni.)

Mivel az autonómia kérdése a kelet-, közép- és dél-európai nemzeti kisebbségek jövője szempontjából megkerülhetetlenné vált, és többé már nem elodázható, ezért ebben az eszmefuttatásban e kérdéskör alapos körüljárására vállalkozom.

... és európai identitás

Az autonómia görög eredetű szó, azt jelenti, egy ember, egy közösség, egy testület önmagát irányítja. Az autonómia az önkormányzatiság szinonimája. Immanuel Kant volt az a bölcselő, aki kimerítően foglalkozott az autonómia fogalmával filozófiájában. Kant értelmezésében az autonómia az ember belső erkölcsi szabadsága, s aki ezzel rendelkezik, arra mondják, hogy autonóm személyiség. Autonóm ember az, aki saját belátása szerint, szuverén módon gondolkodik és cselekszik.

Köztudott, hogy az európai gondolkodásban a szabadság milyen központi helyet foglal el, ezért az autonóm, a szabad ember az autonóm közösség, a pluralista (demokratikus) társadalom és közélet alappillére, fundamentuma. Egy társadalom demokratikus jellegének az is a fokmérője, hogy mennyire ismeri el az egyén és a különféle közösségek autonómiájának fontosságát. Autonómia nélkül ugyanis nincs demokrácia.

Most már csak az a kérdés, hogy ezt a felismert igazságot miként lehet a napi politikában alkalmazni, a gyakorlatba átültetni, s esetünkben a nemzeti kisebbségekre is vonatkoztatni. Talán úgy, hogy először is sokat kell róla beszélni (külföldön, belföldön egyaránt), már csak azért is, hogy ez a felismerés sokak számára evidencia legyen. Sokszor kell ismételni, hagyományteremtő szándékkal. A kisebbségi autonómia emlegetésének már tradíciója van, Közép-Európában a rendszerváltás előtti időkre nyúlik vissza.

Tamás Gáspár Miklós például már 1984-ben nyílt levelet intézett a román demokratikus ellenzék emigrációban lévő tagjaihoz, amely a Lupta című, Párizsban megjelenő román nyelvű emigráns lapban jelent meg (később a párizsi Magyar Füzetek 14-15. száma is leközölte). Ebből A magyar-román megbékélés útja című szövegből idézem: ...mi az, amit szeretnék, ha közösen javasolnánk az Erdélyben és Románia más tájain élő magyarok panaszainak orvoslására.

- Kultúraautonómiát a régi Osztrák-Magyar Monarchia szociáldemokrata és más radikális gondolkodói, mint Jászi Oszkár vagy Vasile Goldis elképzeléseinek szellemében.

- Helyi regionális decentralizáláson alapuló autonómiát.

- A határok átszellemítését a titulescui értelemben, a Romániában és a világ más tájain élő állampolgárok közötti személyes, kulturális és politikai kapcsolatok, valamint a kivándorlás liberalizálását.

- A nemzeti kisebbségek mint önálló egységek létének biztosítását, beleértve önálló politikai-egyesületi intézményeket, egy olyan föderáció keretében, amely a kultúraautonómiát a területi autonómiával egyesíti.

Szép és igaz szavak. Ma sem kívánhatunk többet, mint amit Tamás Gáspár Miklós szeretett volna elérni román barátaival együtt 1984-ben.


Fasang Árpád,
volt UNESCO-nagykövet

Előzmények:

Traumát okozhat a magyar állampolgárság?
Göncz Kinga szerint a kérdés nem egyszerű... A külügyminiszter és az ellenzéki Németh Zsolt az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának ülésén vitázott. Kit támogat a magyar külügyminisztérium?

Alibi külügyi politizálás?
A nemzetpolitika holtponton van.

87 éve írták alá a diktátumot
„Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá.” A trianoni ítélet három nemzedék távlatából.