A tér határozza meg az evolúció végső határát  egy bristoli egyetemen készült tanulmány szerint.
Charles Darwin ezek szerint tévedett amikor úgy gondolta, hogy a túlélésért folytatott harc a legrátermettebbek kiválasztódásáról szól (”a természet vörös a fogak és karmok között”) .
A bristoli kutatás a rendelkezésre álló ”élő térnek” tulajdonít döntő jelentőséget, a versengéssel szemben.

Az új tanulmány azt sugallja, hogy a nagy evolúciós változások akkor következtek be, amikor az állatok az ”élő tér” olyan üres területeire vándoroltak, ahol nem éltek riválisok.
A kutatók szerint jó példa erre, amikor a madarak elkezdtek röpülni. Az így kitágult élettér új evolúciós robbanást gerjesztett.
A dinoszauruszok kihalásánál is hasonló eset történt, akkor az emlősök jutottak hatalmas megüresedett területekhez.

De mi ösztökéli az élőlényeket új területek meghódítására, ha nem a verseny?
Mike Benton professzor szerint a választ erre is a dinoszauruszok kihalása szemlélteti.
Az emlősök 60 millió évig húzták meg magukat a dinoszauruszok mellett, de uralkodóvá csak azok kihalása után váltak.
--

A tanulmány kapcsán eszembe jutott egy történet az István (Stephen) sziget világítótorony-őrének macskájáról. A macska arról vált híressé, hogy miután gazdájával megérkezett az új-zélandi István szigetre, rövid időn belül egymaga kiírtotta a csak ott élő István szigeti ökörszemet (repülni képtelen madárfaj volt). Nem semmi tett egy élőlénytől, hogy egymaga lenullázott egy egész fajt, még ha többek szerint ebben később vadmacskák is segítették.

Helyezzük vissza képzeletben a cicust a dinoszauruszok korába a bristoli ’új élő tér’ evolúciós elmélet alapján, és próbáljuk kitalálni, hogy milyen fejlődésen ment volna keresztül új környezetében, a gazdi által reggelente elé helyezett tejes tálka nélkül.
Kezdetben biztos nagyon vidám élete lett volna a repülni képtelen madarak között, a fő kérdés azonban az, hogy a madarak kipusztítása után válhatott-e volna belőle úszóhártyás vízi-macska, ami halászásból tartja fenn magát, vagy lesoványodva áldozatai közt kellet volna megkövesednie.

Az emberiséget érzékenyen érintik az evolúciós elméletek, hiszen az így felfedett összefüggések alapján tudatosan is növelheti túlélési esélyeit. A múlt században Amerikában pl. a közvélemény által rabló-báróknak titulált mágnások szívesen hivatkoztak Darwin evolúciós kiválasztódására, mintegy igazolva mások tönkretételével szerzett vagyonuk törvényszerűségét. (”A nagyhal megeszi a kis halat”)
Az új élettér elmélettel talán majd a legújabb kori hódításokat fogják igazolni, akár összekapcsolva azt a darwini túlélési küzdelemmel. Így érthetővé és törvényszerűvé válnának a hódító háborúk és népirtások.

Érdemes azonban a természet törvényszerűségei alapján felállított káosz elmélet szerint is átgondolni az evolúciót. A káosz elmélet egyértelmű különbséget tesz a fennmaradó és elhaló rendszerek között a bennük ható erők alapján. Eszerint a ’súrlódásos’ rendszerek idővel megszűnnek. Az a rendszer él tehát tovább, ahol kisebb a súrlódás. Mivel súrlódást egy fajnál vagy társadalomnál az összhang hiánya okoz, ezért az evolúciót a káosz elmélet értelmében a harmóniára való törekvés határozza meg, tehát a környezetével nagyobb összhangban élő egyednek, fajnak, társadalomnak nagyobb az esélye a túlélésre.

A macska az István szigeten nem alkalmazkodott környezetéhez, felélte azt, ezért gazdája segítsége nélkül együtt pusztult volna el a madarakkal.
Talán kevesen tudják hogy a házimacska a legnagyobb gyilkológép a macskafajták között, messze megelőzve az oroszlánt vagy a tigrist. Ez nyilván azért van, mert a házimacska az ember jóvoltából valamennyire függetlenedett környezetétől, vadász szenvedélye viszont megmaradt.

A macskával ellentétben a vadon élő ragadozóknál erős visszafogottság tapasztalható. Például a krokodil vagy kígyó trükkje az, hogy miután jóllakott hosszú ideig – akár hónapokig - nem eszik, nem vadászik, megkímélve környezetét. A káosz elmélet értelmében a ragadozók erősen ’súrlódnak’ környezetükkel, hiszen annak pusztításából tartják fenn magukat. Ez magyarázza számszerű kisebbségüket, rejtettségre törekvésüket a prédaállatokhoz képest, ami szintén a harmonizációra való törekvés jele. Nagy egyedszámuk az élő környezetük pusztulásához vezetne, ami egyúttal saját végzetüket is okozná.


Az ember ma már nem csak a környezetére, de önmagára nézve is komoly veszélyt jelent.
A környezettől való látszólagos függetlenedés könnyen hozhatja az emberiséget olyan helyzetbe, amibe az István sziget macskája került. Neki szerencséje volt, mert volt egy olyan lény, a gazdája, aki gondoskodott róla.

Ma a fejlett technika által felpörgetett termelés az aszimmetrikus fogyasztás miatt szeméttel borítja el a bolygót, illetve hatalmas erőforrásokat pazarolnak háborúkra, és egyéb értelmetlen dolgokra.
A bolygó felélésében az emberiség katonailag legerősebb társadalma, az USA élenjár, és erőszakkal terjeszti fogyasztói kultúráját.
Ma az USA egyetlen állampolgára átlagosan napi 2 kg szemetet termel, ami a legnagyobb a világon. Léteznek olyan természeti népek, ahol nincs szó a szemétre, mert semmit sem dobnak el, mindent hasznosítanak.

Nagyrészt az emberi mohóság miatt jelenleg 7000 körül van a veszélyeztetett állatfajok száma…

Across


A modernebb társadalmi formációk közül a kínai és ázsiai kultúrákban maradt meg legerősebben a harmóniára való törekvés, aminek eszmeiségét leginkább a taoizmus foglalja össze.
Talán nem véletlen, hogy a kínai birodalom az egyetlen, ami évezredek óta fenáll.
Kínának és Japánnak azóta adódtak súlyosabb problémái amióta az európai gyarmatosító kultúrákból is merítettek. (Japánnál ez Hiroshimához, Kínánál a folyamatos tibeti és ujgur zavargásokhoz vezetett, Koreát pedig szétszakították és egymás ellenségeivé tették a nagyhatalmak)

A 15 században Hzeng He kínai admirális 7 utat bonyolított le a szinte felfoghatatlan nagyságú ’Kincses flottájával’ az indiai óceán térségében, ahol az európai hódító gyakorlattal ellentétben diplomáciai eszközökkel, ajándékokkal, de ha kellet a rend erőszakos helyreállításával (kalózok leverése) próbálta kiterjeszteni Kína hatáskörét. A harmonikus kapcsolatok kiépítésének módszerével 28 év alatt a térség 30 országában vetette meg lábát, anélkül hogy gyarmatosított volna.
A flotta több mint 300 hajóból állt, köztük akkorákkal, melyek mellett a korabeli európai hajók eltörpültek volna. A személyzet és rakomány mellett 27 ezer katona gondoskodott a küldetések biztonságáról, melyek békés  természetét jól jelzik az olyan hajónevek mint a 'Tiszta Harmónia' vagy 'Kitartó nyugalom' .

Kína a példátlan siker ellenére az admirális halála után feladta kapcsolatait.
Hzeng He muzulmán volt, és határozott katona jelleme mellett minden más vallást tiszteletben tartott.
Rövid ideig tartó kalandozása a mai napig érezteti hatását, és számtalan vitát gerjeszt a nyugati logikával felfoghatatlannak tűnő célja és módszere miatt.

.