Tékozlás, lopás vagy hazaárulás

Vádolhatók-e az ország gazdaságát idegen kézre játszó politikusok és gazdasági bűnözők hazaárulással? A válaszhoz először tisztázni kel a hazaárulás fogalmát, és a befolyásukat kiterjeszteni akaró idegen erők stratégiáját.

A magyar Büntető Törvénykönyv definíciója a hazaárulásra:
144.§. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő…

A Magyar Köztársaság jelenleg idegen (IMF) felügyelet alatt áll, gazdaságát idegen vállalatok működtetik. A rendszerváltástól eltelt húsz év alatt az ország vagyonának jelentős része eltűnt, az országot kifosztották. A szólásszabadság ellenére az ország lakosságának jogait megnyirbálták, a munkavállalók kiszolgáltatottságát fokozták, a szociális biztonságot megszüntették. Ezen módszerekkel biztosították gyakorlatilag az olcsó munkaerőt az országba özönlő külföldi vállalatoknak, és hazai vállalkozóknak. Az országot lényegében gyarmatosították.

Ki lehet-e jelenteni, hogy a külföldi vállalatok elnyomó, gyarmatosító szándékkal özönlötték el az országot? A 20. század gazdasági előny szerzésért folytatott háborúit és stratégiáit szemlélve a válasz egyértelműen igen. Magyarország gazdasági megszállásának forgatókönyve teljesen szinkronban van számos dél-amerikai és afrikai ország kifosztásával. A ’liberalizált’ gazdaság, a szabad pénzmozgás miatt megszaporodó offshore cégek és számlák, a burjánzó korrupció többszörösen dokumentált módszerei a modernkori gyarmatosításnak a szociális háló szétszabdalásával, az oktatás és közbiztonság lezüllesztésével az olcsó, robotolásra fogható munkaerőt megteremtésével együtt.
Az IMF megérkezésétől az eladósodás és forintleértékelődés ördögi spirálja megállíthatatlanul húzza a mélybe az országot, ahogy tette ezt már több adósságcsapdába csalt országgal.

A 80-as években a Reagen doktrína értelmében minden eszköz bevethető volt a szocialista tábor gyengítésére. Csoda lenne, ha az al-Queda-t vagy a nicaraguai ’gerillákat’ kiképző és támogató Reagen adminisztráció az IMF-t felebaráti szeretetből küldte volna Magyarországra. A magyar adósság úgy kúszott fel 22 milliárd dollárra pár év alatt, hogy Német Miklósék észre sem vették. Hogy hova tűnt a 22 milliárd dollár azóta sem tudni. Az egészet elintézték egy szánalmas szlogennel, miszerint az ország megette a tortát.
Ki evett tortát, és milyen tortát? És ha ellopták a 22 milliárdot? Nem mi lennénk az elsők akiket átvertek. És hova tűntek azóta a magyar gyárak, a magyar mezőgazdaság, ipar kereskedelem, bankok? Hova tűnt a 60 tonna aranytartalék? Honnan lett a mai 150 és 300 milliárd dollár közé becsült adósság? Mert a lakosság ahogy nem evett tortát 22 milliárdért, úgy nem evett 150 milliárdért sem.

Lopást vagy hazaárulást követtek el azok a politikusok és gazdasági vezetők, akik milliókért, tízmilliókért, vagy milliárdokért adták át a magyar gazdaságot a külföldi befektetőknek, robotokká téve a lakosságot? Árulók, vagy ’csak’ ostobák voltak azok a vezetők, akik előnyösebb feltételeket teremtettek a betelepülő vállalatoknak mint a hazaiaknak. Ostoba vagy hazaáruló az a magyar tanácsadó aki bércsökkentésre beszéli rá a nyugati munkaadót, kijelentve, hogy ”ezeknek ennyi is elég”. Kuncze Gábor nem érti, hogy mi rossz van abban, ha pártja pénzt fogadott el a Strabagtól, és valószínűen azt sem érti miért Magyarországon épülnek a leglassabban és legdrágábban az autópályák. Siemens, Grippen, Daimler a vízben úszó jéghegy homályosan derengő kontúrjai csupán. Mi van a mélyben? Lehet-e egyáltalán üzletet kötni Magyarországon megvesztegetés nélkül.

Az ország bankárai és politikai vezetői élenjárnak a vagyonkimentésben. Bajnai óta újabb rekord született az offshore számlák növekedését illetően. A nálunk státuszszimbólumnak számító pénzkimentést máshol büntetik.

Az MSZP azt kérte, hogy a vádaskodók rágalmazás helyett nevezzék meg az árulókat.

Egy ország megszállása történhet katonailag, és gazdaságilag. Aki saját hazája gazdasági megszállását, szolgasorba juttatását segíti elő az ugyanúgy hazaárulást követ el, mint aki katonai megszállásban működik közre, hiszen mindkettő célja az ország forrásainak megszerzése és a lakosság feletti uralom biztosítása.

A Suchmann Tamás Kocsis István páros navigálták a privatizációkat azokban a zavaros kilencvenes években. Sérthetetlenségük az őket fedező politikusok érintettségét. Pedig volt hogy Kocsis István szinte úgy menekült ki az országból.
Bajnai Gordon magyar vállalkozók pénzét játszotta át egy nyugati bankhoz. A vállakozók közül 9-en öngyilkosak lettek. Bajnai Gordonból barátja Gyurcsány Ferenc a demokratikus törvényeket semmibe véve miniszterelnököt csinált. Hazaárulás vagy összeesküvés történt.

Gyurcsány Ferenc szélhámosságai, hűtlen kezelést valószínűsítő gyarapodása, a demokráciáért tüntetők brutális szétveretése milyen büntetőjogi kategória.

Egy igazi jogállamban a választ ezekre a kérdésekre nem ellenzéki politikusok, hatásvadász újságírók vagy az utca embere adja meg, hanem a törvények betartatásáért felelős igazságügyi intézmények. Baj akkor van, ha ezek az intézmények hallgatnak, vagy tehetetlenek.

Ma már egyértelmű hogy az országot elárulták, kifosztották és hogy azok az erők akik ezt a gyalázatot tették az MSZP körül szerveződnek. Semmi sincs, ami az MSZP-ben értéket képviselne, amit építeni lehetne. Az MSZP az egykori ÁVH-ból és a Kádár korszak rendszerváltáskor köpönyeget váltott elnyomó apparátusából származtatható, amit jól tükröz a 3 peresek és volt ÁVH-sok jelenlegi eldorádója.
Az MSZP rákos daganat az ország testén, amit fel kell számolni, vezetőit felelősségre kell vonni.

Across