Amikor ezeket a sorokat írom, javában folyik az ajtócsapkodás kormány(fő)váltás ügyben. Most éppen a leírt SZDSZ vette elő a legendás zsarolópotenciálját, és a két hetes átfutást csütörtökig redukálta le. Ettől lesz komolyan vehető az a blöff, hogy akár a választásokig is elmennek. Kíváncsian várjuk.

Jó kis időszak az ilyen: vidám svédtorna, a politológusok egymásnak adják a kilincset, a hírgyűjtőkön a top 10-be bulvár közhölgyek keblei közzé belpol hírek is be-becsusszannak.

Az embernek – ha egy kicsit is figyelemmel követte a gyurcsányi-iskolát – az az érzése, mintha a forgatókönyvek már előre készen lennének, mindenki eljátssza a megfelelő szerepeket – úgymint aggódik az összefogásért, kirohan, ajtót csapdos stb. – aztán a megfelelő időpontban behúzza azt, amit kell. Éppúgy, mint az őszödi igazságbeszéd idején vagy a kisebbségi kormányosdi kitalálásánál. Lehet, hogy most is ez lesz a vége a dolognak, és valami deus ex machina majd happy endet rak a végére.

Csakhogy. A gyurcsányi manőverek, amikor megoldottak egy válságot, mindjárt létre is hoztak egy másikat: egy nagyobbat, egy veszélyesebbet. Így aztán Fletó egy spirális pályán villámsebesen gyorsulva közelít a föld felé. Minden kormánymozdulat csak arra elég, hogy a nyílegyenes zuhanás helyett ezzel a szokatlan körkörös bukdácsolással tolja ki az anyafölddel való találkozás időpontját.

Mi az oka annak, hogy nincs menekvés? Miért nem tud kijönni a bukásból? Miért fogja az orrát mélyen az anyaföldbe nyomni?

Azért, mert a gépében nincs üzemanyag. Azért, mert az ármánykodáson, a kommunikációs csavarok gyártásán és a forgatókönyvíráson kívül semmihez sem ért. Békeidőben ez talán elég lenne egy politikusnak - gondolhatnánk. De nem. Békében, és kivált válság idején is egy dolog írja meg a hosszú távú pályát: a teljesítmény. A politikusi, és azon belül is a szakmai teljesítmény. Bezony.

Ám Fletó sem nem bátor, sem programja nincs, sem egy önálló politikai gondolata – beleértve a Dessewffy Tibor által gányolt gyurcsányizmus összest – de a reáliák világában nincs semmi, amit eddig sikerült volna abszolválnia.

„Hitek, félelmek, vélemények” – azt igen, azt jól tudja. A klasszikus hit abban, hogy a baloldalnak egyedül van igaza, hogy a baloldal céljai egyedül szentek. A félelmek, hogy, aki nem az akolban van, az a demokrácia (a baloldal) hatalmára/életére tör. A vélemények, hogy nincs másnak programja, hogy nem ért hozzá más csak ő.

Gyurcsány hétvégi beszédét hallgatva egyértelmű: a párt identitásának része a hazugság. És a hit a hazugságban. Abban, hogy mi vagyunk a demokraták, akik verekszünk a nem demokrata ellenséggel. Akivel – nem mellesleg – állandóan össze akarunk fogni. A haza érdekében. És mivel a halálos ellenséggel harcolunk, nekünk mindent szabad. Szabad felrúgni a demokratikus jogállam alapvető normáit, s ennek nincsenek következményei. Mi legalábbis nyugodtan alszunk tőle.

És mivel ez az identitás: nincs teljesítmény! Mert ez nulla identitás. És az a társaság, aki ebben hisz, az intellektuálisan zérus! Ne álltassuk magunkat: ennyit tudnak! Ennyit tudnak politikailag, gazdaságpolitikailag, hatalomtechnológiailag, kommunikátorilag. hét éve zuhannak.

És velük zuhanunk mi is. Most Gyurcsány egy laza mozdulattal levette magát a tábláról, de a dalnak itt nincs vége. Főleg a mi számunkra.

„Az élet” – ahogy Fletó mondta ma a parlamentben – „erősebb a nemcselekvés szándékánál.
Forrás: gondola.hu