Közgazdászok árulása

Bár az elmúlt húsz év gazdasági fosztogatásai vitathatatlanul a politikusok felelőssége, nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a nemzeti gazdaságot nem lehetett volna ilyen könnyen lenullázni közgazdászaink passzív, vagy akár aktív közreműködése nélkül.
A nyugatról érkezett ’tanácsadók’ csak azért csinálhattak ilyen könnyen hülyét a magyar politikai vezetésből, mert közgazdászaink nem voltak ellenfelek.
Az abszurd az egészben az, hogy a butítás változatlan lendülettel napjainkban is tart annak ellenére, hogy a rendszerváltáskor meghonosított új gazdaságpolitika az országot gyarmati szintre degradálta, és eredményei alapján messze elmarad a Kádár korszak ’szocialista tervgazdálkodásától’.

Alapigazságok, amikről közgazdászaink a jelek szerint nem tudnak:
Erős hazai vállalatok nélkül nincs erős és stabil hazai gazdaság.
Ezen egyszerű igazság figyelmen kívül hagyása nullázta le az országot. Nyilván egyszerűbb beengedni a fejlett nyugati technológiával rendelkező vállalatokat, mint felhozni a magyarokat azok szintjére. Csakhogy a külföldi vállalatok külföldi diktátumot is jelentenek, nem beszélve az országon kívülre kerülő profitról. Egy külföldi befektető mindig többet akar kivinni mint amennyit beinvesztált.
Rendszerváltáskor japán részről figyelmeztették az Antall kormányt, hogy az ázsiai mintát kéne követni, ahol sokszor jelentős áldozatok árán is de inkább magukat fejlesztették, minthogy hogy szolgákká degradálódtak volna.

Jobb ha saját termékeinkkel vagyunk ott a piacon, mintha másoknak dolgoznánk.
Nyugat-Európa nyilván ellenérdekelt volt a keleti blokk gazdasági függetlenségében és fejlődésében, hiszen az konkurenciát jelentett volna. Magyarország jó kapcsolatokat tartott fenn az arab és ázsiai országokkal, ill. szerte a világon, ami jelentős gazdasági lehetőségeket, ill. az olcsó munkaerővel párosulva előnyt jelenthetett volna. Most az olcsó magyar munkaerő külföldi vállalatok szolgálatában áll. Megfigyelhető, hogy ahogy Magyarország politikai alapon felszámolta korábbi jó kapcsolatait, a nyugat úgy nyomult be az adott országokba, legyen szó akár Oroszországról, vagy Kínáról. Buszainkat, konzerveinket és a többi magyar árut szépen felváltották a német termékek, és nem csak a világpiacon, de nálunk is. Magyarország a német gazdaság katalizátora lett…

Jobb ha a pénzügy állami felügyelet alatt áll, mintha külföldi magántársaságok és intézmények felügyelete alatt állna.
’Minden szentnek maga felé hajlik a keze’ tartja a mondás. Különösen igaz ez a bankokra. Hogy mennyit ér a külföldi felügyelet, azt az elkótyavetyélt Postabank esete jól példázza. A pénz a gazdaságban az, ami az energia a természetben, tehát az működtet mindent. Aki a pénzügyi folyamatokat ellenőrzi, az ellenőrzi a gazdaságot.
A legújabb kori gyarmatosításnak nem véletlenül lettek a pénzintézetek a trójai falovai, amit az amerikaiak szerényen csak dollár diplomáciaként aposztrofálnak.
Ma már azok is előadásokat tartanak a pénzügyi gyarmatosítás stratégiájáról akik, abban részt vettek, tehát messze nem fantazmagóriáról, hanem valós jelenségről van szó.
Magyarországon az ország eladósításától a forint leértékelésén át az offshore számlákig minden elem megvan, ami az ország pénzügyi láncon tartását, és kifosztását lehetővé tette.

A tőzsde a kicsiknek lutri, a nagyoknak tuti.
Egy olyan kis országnak mint Magyarország csak nagyon óvatosan és korlátozottan lehetett volna megjelenni a tőzsdén. A tőzsde árfolyamait az eladások és vételek befolyásolják, ami a kisebb ügyletek esetében kaotikusak, a húzós tételeknél azonban inkább manipulatívak. Az igazán nagyban ’ játszók ’ nemigen veszthetnek, hiszen tranzakcióik maguk váltják ki az árfolyamingadozásokat. Bár a tőzsdét felügyeletek próbálják ’tisztán’ tartani, létjogosultsága és misztifikált gazdasági szerepe erősen megkérdőjelezhető.
A hírhedt orosz maffiózó Szeva bácsi például nem létező vállalatával kaszált a tőzsdén, Soros György akciója után pedig az angolok fontja távozott rövid időre.
A tőzsdét azok tálalják fel gazdasági csodaszerként, akik busás hasznot húznak belőle. Magyarország összességében jelentős veszteséget könyvelhet el a tőzsde ügyletek kapcsán, ami predesztinált volt a hazai befektetői súlytalanság miatt.

Ma már felbecsülni sem lehet azt a kárt, amit a helytelen gazdasági döntések miatt szenvedett el az ország, és amit a Bokros Lajos vagy Bajnai Gordon féle gátlástalan pénzügyi ’szakemberek’ a magyar lakosságon akarnak behajtatni. Közgazdászaink részéről lényegesen több kéne a Financal Times cikkeinek és elemzéseinek fordításainál.
Ázsia a közeljövőben elmehet az USA és Európa mellett, amit kizárólag ’józan’ közgazdászaiknak köszönhetnek, akik nem estek hasra a nyugat szemfényvesztése előtt.

A lényeges problémák a magyar gazdasági és társadalmi szerkezettel vannak. Ezeket nem lehet pénzügyi mahinációkkal és megszorításokkal orvosolni.
Drasztikus szemléletváltás kell (-ett volna már legalább tíz évvel ezelőtt).


Across

Amit nyugaton tanítottak a globálizáció hátulütőiről:
- A nemzetközi pénzügyi piacok destabilizálják a határon túli gazdaságokat.
- A világkereskedelmi szervezetek és nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, Világban, WTO) dominanciája, a számon-kérhetőség és átláthatóság hiánya.
- A nemzetközi kapitalizmust nehéz szabályozni.
- A profit központú termelés elmélyíti a szegénységet és a harmadik világ országainak kizsákmányolását eredményezi – Magyarország a gazdasági leigázottsága miatt ide sorolandó.
- Növekvő szociális egyenlőtlenség a gazdagok és szegények között a javak egyenlőtlen elosztása miatt.
- A nemzetközi vállalatok kizsarolják a számukra kedvező gazdasági feltételeket, majd továbbállnak munkanélküliséget hagyva maguk mögött.
- A helyi vállalatokat elnyomhatják, ami a helyi gazdaság visszafejlődésével jár.
- A profit központú termelés jelentős környezetpusztítással járhat.
- Az ’amerikanizáció’ a helyi kulturális értékek eltűnésével járhat.