Dan Manolachescu és a székely területi autonómia

Szente László, brassói műépítész nyilatkozta a sepsiszentgyörgyi Régió Rádiónak, hogy március 15-én, Brassóban, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Bem József emléktáblát, helyez vissza és el a tanácstéren, a régi tanácsházával szemben.

Szente nyilatkozata, rendkívüli értékét az adja, hogy külön kihangsúlyozta a műépítész, hogy ez a táblahelyezés, európai gondolkodású románokkal karöltve történik, és továbbá kihangsúlyozta azt is, hogy nem igaz, hogy nincsenek, a magyarok iránt lojális románok. És én hozzáteszem, hogy akkor itt nagyon nyitott román értelmiségiekről van szó, akik meg tudták haladni, ’48 nemzetiségi konfliktusait, a múltat, ami szétválaszt. A Székelyföld területi autonómiájának, ha jól megnézzük a Székelyföldön, vajon nincsenek hívei a román értelmiség körében.

A csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma, melynek Beder Tibor, nyugalmazott főtanfelügyelő az elnöke, Julianus-díjjal tüntette ki a sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu médiamenedzsert – aki anyanyelvi szinten beszéli a magyart. Dan Manolachescu, beutazta azokat a nyugat-európai területeket, ahol a területi autonómiának valamilyen szintű formái megtalálhatóak. Az ott szerzett tapasztalatok révén, népszerűsítette a területi autonómiát, a románok és a magyarok között. Ugye létezik román, aki tesz az autonómiáért? Itt ki kell hangsúlyozni, hogy Beder Tibor tette többet használt az autonómiának, mint a nagy csinnadratta-bummal felállított Székelyföld tábla.

Nem olyan rég, autóstoppal utaztunk, és egy brassói románt vettünk fel. A román atyafi elmondta, hogy a kilencvenes évek elején, harmincmillió lejt áldozott egy kulturális lapra, amelynek a célja az lett volna, hogy az erdélyi románság és az Erdélyben élő nemzetiségek kultúráját bemutassa, ápolja. A lap sajnos nem volt hosszú életű, anyagiak híján nem vették.
Tavaly, a Demeter János és a Kovászna megyei tanács által felállított, Székelyföld tábla Kökösnél nem a Székelyföldi román értelmiség megnyerését szolgálta. Mi haragszunk a románokra, hogy nemzetállamban gondolkodnak, de elnézést kérek, a Demeterék táblája, épp olyan kizárólagosságot megjelenítő volt, mint a román alkotmány, azon része, mely Románia nemzetállamiságára vonatkozik. A táblán, egy székely kapu volt, és egy székely pár, amely ellentmond, a Székelyföld többnemzetiségű valóságának.

A Székelyföldön sokan épp úgy „francia nemzetállamban" gondolkodnak, mint a románoknak egy része, a román politikum. Nem tanultunk Kossuthék helytelen nemzetiségi politikájából, mellyel elszalasztották, a nagy történelmi lehetőséget, hogy a nemzetiségekkel kiegyezve, létrehozzák Közép-Európát önálló entitásként, amely később, önálló entitásként, (lehet) elkerülte volna, hogy kommunista gyarmat, és most nyugati gyarmat legyen. Azt hiszem, hogy Kossuthék tették le a trianoni palota egyik alapkövét. A Székelyföld tábla hirdette kizárólagossággal nem, nyerünk, csak veszítünk. A birtoklásra épülő nemzettudat, a történelemben, mindig veszteségekhez vezetett.

Saját tapasztalatom pedig az, hogy a román értelmiséggel, csak a román kultúra, viszonylagos ismerete révén lehet csak kapcsolatot teremteni. Sokszor beszélgettem román értelmiséggel. Ja igen most jut eszembe, hogy nem olyan rég, Sepsiszentgyörgyön, az egyik patikában, a sorállás közben, egy nyugalmazott román katonatiszttel ismerkedtem meg, aki nagyra értékelte Domokos Géza életművét, és aki teljesen megváltozott, amikor látta, hogy román filozófusokat ismerek, saját műveik alapján. Tehát vannak, akik értékelnek bennünket, erre oda kell figyelni. Nagyon megváltoznak a románok, teljesen felszabadulnak, amikor tájékozottnak látnak az ortodox teológia, misztika berkeiben. A románokat ortodoxia nélkül nem lehet megismerni, kultúrájukat nem lehet ortodoxia nélkül megérteni. Megmondom őszintén, hogy én az orosz és román ortodox teológusok nyugat-kritikája alapján értettem meg a magyarság sorsproblémájából nagyon sokat, a magyar lélek diszharmóniájának okait. Az ortodox misztika csodálatosan megvalósítja az elme és a szív harmóniáját, ebből még a nyugat nagy katolikus lelki mesterei is sokat tanulnak, csak épp a nacionalista ortodoxia nem tanul.

Vadim Tudor, lehet, kevesen tudják, teológiából doktorált. Csodálkozom, hogy tudja összeegyeztetni a görögkeleti misztika gerincét, célját képező, az elme szívbetérését (az elme és a lélek harmóniája), a vad nacionalizmussal. Vagy ő nem misztikus!!! De akkor elfelejti, hogy az ortodoxiában, a teológia célja, ugyan az, mint a misztikáé, az ortodoxiában, a misztikától nincs elválasztva a teológia, mint a nyugati katolicizmusban.
Azt hiszem, hogy a távlatokban többről kell szónak lennie, mint egy kultúraalapú kommunikáció a románokkal: Erdély, a Székelyföld számára egy új kultúrát kell szülnünk. És a milyen legyen? Bartók Béla életműve, amelyben különböző nemzetek zenei alkotásai, szervesen képeznek egy egészet, tökéletes minta lehet számunkra, az új erdélyi kultúra megteremtéséhez. De mi volt a titka Bartóknak, hogy különböző nemzetek zenei anyagát, – túl azon, hogy létezett egy közös pentaton alap, meg a kölcsönhatások – szerves egészé tudta alkotni életművében? Az Egyetemes élménye, ezért értette meg, Camus meg Sartre is Bartók zenéjét. Az Egyetemes élménye révén teremthetünk új erdélyi, székelyföldi kultúrát, és nem kizárólagosságot hirdető táblák révén. (És itt zárójelben jegyzem meg, hogy Demeter ellentmond önmagának. Ha szerinte nem létezik Székelyföld, akkor minek a kizárólagosságot hirdető Székelyföld tábla.)

És most mondok egy olyat, amitől sokaknak, lehet égnek áll a hajuk: a románok gazdag archaikus kultúrája, inspiráló erőként hathatna, az archaikumban gyengébb magyar kultúrára, amit maga Bartók is ajánlott. De mielőtt bárki is elsápadna, megemlítem, hogy Németh László, mítoszszegénységünket, úgy látta megoldhatónak, hogy a szomszéd népek, szerbek, románok mítoszvilágából átveszünk. Na, ez nem egy mechanikus átvétel lenne, hanem az Egyetemes élménye révén történő átvétel. Eliade írja, hogy minél jobban visszamegyünk a múltba, annál jobban az Egyetemessel találkozunk. Tehát nem kell irtózni a román archaikumtól. De ki van birtokában az Egyetemesnek? Aki magában megvalósította az Egyetemes Embert, akinek van identitása, akinek a lelkében, a kultúra nagy képei élő képek. Akinek a lelkében az Egyetemes élő, épp az nincs kitéve az asszimiláció veszélyének. Akinek identitása van, csak a képes asszimilálni, kulturális értékeket, úgy, hogy közben ne veszítse el saját nemzeti, kulturális identitását. Az önmagába zárkózó nacionalizmus képtelen a kulturális értékek asszimilációjára, mert nélkülözi az Egyetemes élményét. Az elzárkózó nacionalizmus, a nemzet identitászavara. Valeriu Branişte, a XIX. Századi, erdélyi román értelmiségi, a román nemzeti jogok nagy harcosa, írta, hogy vannak nemzetek, akik félnek a másságtól, és ott a szövegösszefüggésben, egyértelmű volt, hogy a magyarságra célzott. Sajnos, Branişténak, ha nem is teljes egészében, de van némi igaza, a magyarságot illetően. A másságtól való félelem az emberi identitászavar, és az nem csak a mi problémánk, a magyaroké, hanem a nyugati kultúra válsága, az emberi identitás válsága. Itt a végén jegyzem meg, hogy Bartók, eléggé megitta a levét az egyetemes életművének. Nagy bátorság, nagy nyitottság, az Egyetemesnek egy mély élménye szükséges, hogy egy riválisnak elkönyvelt nép kulturális értékeit el tudja valaki fogadni. Nekünk magyaroknak, a kulturális autonómia mintájáért nem kell nyugatra mennünk, Bartók életművében megtaláljuk. Sőt, Bartók életműve, nyugat számára is minta lehet. Nyugat, csak a multikulturalitás lecsóját tudja számunkra adni.

Nagy Attila, Kökös

Kapcsolódik:

Demeter János, Kovászna megyei tanácselnök szerint, a Székelyföld, csak a szívekben létezik
Demeter János szerint, a Székelyföld, közigazgatásilag, gazdaságilag, nem egy önálló entitás. Szerinte az autonómiának nics jelenben reális alapja. A tanácselnök, egy önálló gazdaságban látja, a Székelyföld területi autonómiájának a megalapozottságát.