Csalódást hoztak a kisvállalkozásoknak az uniós támogatások

A kilencvenes évek óta tudott dolog az, hogy valami megfejthetetlen oknál kifolyólag a külföldi tulajdonú cégek az állami támogatáspolitikának mindig kedvesebbek, mint a hazaiak. Miközben az állam súlyos adóterhekkel sújtja a magyar tulajdonú vállalkozásokat, addig a külföldiek igen komoly kedvezményben részesülnek. A beruházás, fejlesztés, munkahelyteremtés címén adott öt - és tízéves adókedvezményeket lejáratuk után az illetékes szervek rendre meghosszabbították és az önkormányzatok is felmentést adnak a nagybefektetők számára az iparűzési adó megfizetése alól.

Az Európai Unió tiltja az egyedi adókedvezményeket, így csatlakozásunk óta nem részesülhetnek a külföldiek adómentességben. Ekkor a hazai vállalkozók azt gondolták, hogy a támogatási rendszer haszonélvezői ők lehetnek, mivel az uniós irányelvek arról szólnak: kiemelt figyelmet kell szentelni a kis - és középvállalkozásoknak.

A hazai vállalkozások nagy reménnyel tekintettek az uniós pályázatok elé, de kiderült, hogy ezeket rendkívül nehéz igénybe venni. Gyakorlatilag csak az tud pályázni, aki a fejlesztését egyébként is megcsinálná és így a befektetett összeg egy részét visszanyeri.

A pályázatokon csak azok a cégek tudnak elindulni, amelyek két sikeres gazdasági évet tudnak maguk mögött és az egy foglalkoztatottra jutó árbevételük meghaladja a négymillió forintot. A legtöbb pályázatnál még az is feltétel, hogy a cég árbevételének 30 százaléka exportból származzon vagy termelése 50 százalékát multinacionális vállalat beszállítójaként teljesítse. Amelyik vállalkozó pedig nem tudja garantálni, hogy a fejlesztés eredményeként 3-4 éven át 15 százalékkal nő az árbevétele annak vissza kell fizetnie a pályázati pénzt.

Ezek a feltételek azt jelentik, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nincs esélyük uniós támogatásokhoz jutni. A pályázatok rendszere semmit nem segít a hazai és a multinacionális szektor között lévő különbségek felszámolására, hanem éppen erősítik azt. Az uniós csatlakozás előtt könnyebb volt uniós pénzeket szerezni, mint ma.

Az Európai Unió nem tartja helyesnek, hogy brüsszeli támogatásokból multinacionális cégek leányvállalatai is részesülhetnek. A nagyvállalatok támogatását azért nem tartja helyesnek az EU, mert a kis - é középvállalkozásoknál könnyebben képesek forrásokhoz jutni a tőkepiacról.

Sokan felteszik azonban azt a kérdést, hogy miért lenne fontos a kormányzat számára is a kis- és középvállalkozások kiemelt támogatása. Ugyanis nem mindegy, hogy a profit hazai vállalkozásoknál vagy nemzetközi cégek külföldi tulajdonosainál csapódik le. A hazai vállalkozók ugyanis itthon fogják elkölteni azt, fogyasztásaikkal és megrendeléseikkel további rétegeknek biztosítanak munkát ezzel. Másrészt a kis - és középvállalkozások fejlesztésével kialakítható lenne egy olyan szektor, aminek következtében nem kell tartani az elvándorlástól, amire stabilan számíthatunk kutatás-fejlesztésben. Arról nem is beszélve, hogy a kis- és középvállalkozások kulcstényezőnek számítanak a foglalkoztatás szempontjából.

A hazai vállalkozások azonban semmi jelét nem érzik, hogy támogatná őket a kormány. Még akkor is jobban járnának ha egyáltalán nem kapnának támogatást, de nem éreznek a megszorító hatások kedvezőtlen hatásait. Az ország gazdaságának fellendítése szempontjából is létkérdés a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékű támogatása, amelynek megvalósítása egy nemzeti érdekeket képviselő kormányzatra vár.

Budapest, 2007. december 21.
Harangi Fülöp sk (Nemzeti Hírháló)
 

„Üzletember vagyok, a cégem a Magyar Köztársaság"
(Kóka János, az SZDSZ elnöke, leköszönt gazdasági miniszter, Kákosy Csaba elődje)