Bíró(ság)i műhiba

Hazai igazságszolgáltató intézményrendszerünket sok szempontból érzékelhetően alig érintette meg a végbement demokratikus átalakulások szele. Ma az állam már régen nem kíván diktatórikus zsarnokként működni, miközben az igazságszolgáltató rendszer továbbra is az államhatalmi végrehajtó szerepkörének kiváltságaival élve szinte bármilyen vétlen, de esetenként még szándékos hibákat is szankciók veszélye nélkül megengedhet magának.

Ennek csak egyik oka, - mint korábbi cikkemben már utaltam rá, - hogy a tárgyalásokat dokumentáló jegyzőkönyvek hangrögzítés hiányában a bírók többé-kevésbé korrekt interpretálása szerint készülnek. Így az ítélet dokumentumai sem hibátlanok, mitől lenne az ítélet helyes.

A felelősség nélküli hibás döntések gyökere mégis inkább abban a rossz beidegződésben rejlik, hogy egy adott pereljárás külsőségeiben sem a tárgyalást vezető bíró ügye, hanem a bíróságé. Az ítéletet sem a bíró, hanem a bíróság hozza, ráadásul (korábban a Népköztársaság) a Magyar Köztársaság nevében.

A Köztársaság nevében szinte nem is lehet hibázni. Ha fehér hollóként néha mégis, azt nem a bíró, hanem a bíróság tette. Így aztán az ítélet különösebb rizikó nélkül a hatályos jogszabályok és rendelkezések szándékával, valamint a kellően rugalmasan írott szövegével (többek között például a jótállási és szavatossági jogszabályokkal) ellentétes is lehet.
Egészen más helyzet lenne, ha a bírónak az ítéletéről ki kellene mondani, hogy azt ő hozta. (Akkor is, ha erre valóban a Népköztársaság nevében kapott felhatalmazással volt lehetősége.)

Ma a hibás bírósági ítélet is hangozhat úgy, mint a szentírás, vagy maga a Sors Szava, ami ellen nincs apelláta. Ez is a tévedhetetlenséget hangsúlyozza.
Ha az elítélt jó okkal mégis meg van győződve az ítélet helytelenségéről, nem sokat tehet, mert nehezen talál olyan fórumot, amelyiktől reálisan elvárható a hibásan eljáró bíró felelősségre vonása.

Bíróságon belül a kollégák között például az elfogultsági vád elutasításához elegendő indoklás az, hogy a bepanaszolt bíró – aki hamis okiratokkal szembesült a tárgyalásokon és azokat az általa is hazugnak tartott tanúvallomásokkal együtt elfogadta - úgy nyilatkozik, nem érzi magát elfogultnak az ügyben. (Ez megtörtént eset, és nem is nagyon meglepő.)
Létezik ugyan egy intézmény, amelyik haladó demokráciák mintájára az állampolgári jogok védelmére született, de az Ombudsmannak a bíróságok és ügyészségek állampolgárokkal szemben hozott hibás döntéseire vonatkozóan se felügyeleti, se vétó joga nincs.
Ez nagy hiba, mert legalább a polgári pereknél a független külső kontrollt szolgálhatná.
Az ügyészségeken sincsenek a tévedések kizárva. Például, ha a feljelentett üzletben a vevőt megtévesztve jótállásra kötelezett árút hamis garanciafüzettel, hamis szerződéssel és jótállási feltételek (szakszerviz, alkatrészellátás) nélkül értékesítenek, az ügyészség minden felelősség nélkül dönthet úgy, hogy nem vizsgálja az esetet. A hamis okiratokra egy futó pillantást sem kell vetniük. (Ez is része volt a fent említett megtörtént esetnek.)
Napjaink gyakran hirdetett szlogenje, miszerint „Az Európai Közösségben minden fogyasztó élhet jogaival.„megtévesztő, mert akiknek a magyar igazságszolgáltatási gyakorlattól függ a jogainak érvényesítése, bizony kivételek lehetnek.

A példánál maradva nem lehet mellékes a védőügyvéd esetenként bűnpártoló szerepe sem. Neki ugyan kötelessége - ha már elvállalta - a bűnöst is pártolni, de bűnpártolásra nincs jogosítványa. Azonban hozzáértőként fel kell hívnia a megbízója figyelmét a törvénysértő magatartására, és nem pedig valamilyen módon megszerzett bírói támogatással visszaélve látványos győzelemhez segíteni csalókat. Ez már több mint szimpla tévedés, amiért minősített (mű?)hibaként kellene felelnie.

A felelősség tudata nélkül a korrekt igazságszolgáltatás, egy olyan világban, ahol az önkontroll képesség egyre kevésbé számít értéknek, nagy kísértésnek van kitéve.
Már napjainkban is elég rossz az igazságszolgáltatás közmegítélése. Sokat javíthatna a helyzeten, ha a bírók, ügyészek és az ügyvédek sem tekinthetnék magukat a társadalom felett álló rétegnek, és nem csak belterjesen (vagy a túlvilágon), hanem egy független fórum előtt is felelősséggel tartoznának hibás döntéseikért.

Kovács Vilmos
Győrújbarát, 2008.03.12

Kapcsolódik:

Bírósági elbánások
A bíróságokon valami nincs rendben. A törvénysértések sokszor stikliknek sem számítanak. A bírók a tárgyalásokat saját kedvük szerint dokumentálhatják, és így még lehetőség sem marad a történtek utólagos ellenőrzésére. A hangfelvétel egy bírósági tárgyaláson, vagy esetleg képes hangfelvétel kamerával, láthatóan ma még egy futurisztikus álom a jogállamunkban.