Bazárvilág

Az életben minden változik, mert semmi se lehet állandó.
Ezért a változások folyamatát gondosan meg kellene tervezni, mert a hirtelen ötlettel összetákolt akármi nem lesz tartós.

A népek életében kizárólag a múlt jó alapjaira lehet építeni, mert a múlt már megtörtént, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A politika mindenféle jött-ment kalandorok domíniuma lett, akiknek se erkölcsi, se szellemi háttere nincs a népek kormányzásához.
Nem is szólva a jellemről és a kultúráról, mely nélkül nincs összetartó erő a változások közepette fellépő megpróbáltatásokban.

Az önjelölt politikusok, az élő halál gyermekei, a demokráciát tartják a legjobb eszköznek bárgyú játékaikhoz.
A "demokráciában" ugyanis semmiféle következménye nincs, ha romok maradnak a bukásuk után.

A modern kor társadalma nem mutatja önmagát barbárnak, tehát se fővesztéssel ( se jószágvesztéssel ) nem kell számolni a szélhámosságért, a korrupcióért, a hazugságok tengernyi áradatáért és a kimondhatatlan szenvedésekért, melyeket a bűnös hatalom által terrorizált emberek elszenvedtek.

Becsületes politikus nincs, mint ahogy független bíróság se létezik.
A bíróságok mindig a fennálló hatalom eszközei, mert a hatalom gondoskodik a bérükről is.

Mindenben van valami jó, még a lerongyolódásban is, mert az összeomláskor színt kell vallani az egész világon keletkezett zűrzavar és szegénység magyarázatára.

A világ megváltozott, s változik szemünk láttára, sokszor akaratunk ellenére.
De a társadalom sem emberibb, sem előkelőbb nem lett a változásokkal.

Az Európa Unió urai, az ördög ügyvédei, kapitalista kommunizmust csináltak Európából, saját ízlésük kielégítésére.
Pedig semmiféle jogalapjuk nincs, hogy akár Portugália, vagy Görögország szegény népét hasonlítsák Hollandia, Svájc, vagy Németország sokat teljesítő társadalmához.

Minden országnak nincs joga úgy élni, mint a leggazdagabb népeknek, mert a szegényeknek ehhez hiányzik a gazdasági és egyéb alapjuk.
A jogalkotás összetákolhat ugyan akármit, de a gyakorlatban a tényeket nem lehet megerőszakolni, mert a tények makacs dolgok.
A természetben is a gyengébb alá van rendelve az erősebbnek.

Görögország politikusai legújabb húzása, a saját territoriumból való kiárusítás néhány rongyos millióért, nem egyéb, mint hazaárulással fűszerezett szellemi impotencia, mely a gazdasági bukás bizonyítéka.
Most a "családi ezüstöt" akarják piacra dobni, vegye, vigye akinek kell.

Jelentkező van is, éppen a kigazdult, alvilági orosz mafia köreiből, valamint kínai, gyanús eredetű (olykor állami) tőke külföldre helyezésében járatos gazemberek személyéből.

Oroszország újgazdagjai, mesés vagyonokban tobzódó, embernek se látszó szegény-gazdagok - élükön a harminc milliárd dollárt összelopott legmagasabb rangú politikussal -, drágakövekkel kirakott autókban ízléstelenkednek a nyilvánosság előtt.

A sóvirágokra emlékeztető nők pedig színtelen, fakóra koptatott, három szál tépett hajjal, babkaróra lesoványítva, aszott bájaikat drága bundákba rejtve, több kilónyi, giccses ékszerekben mutatják legfőbb jellegzetességüket ; hogy milyen olcsók...
Szamárra nem illik a bársonynyereg.

A görög politikusok most akcióra készülnek az önmaguk gerjesztette helyzet megmentésére, az Európa Unió áldásával, mely már hónapok óta ajánlja a "lakatlan" szigetek eladását.
A lakatlan szigetekre orosz és kínai vevők jelentkeztek.

Csak az utóbbi egyhónapban négy-öt ajánlatot kaptunk Kínából, nagyösszegű "privát" pénz kimentésére, mellyel leplezni akarják a kínaiak terjeszkedését.
Két napja orosz nevű feladóktól is kapunk leveleket, melyeket el sem olvasnak az információs consortium bécsi titkárságán.

De meddig lakatlan egy sziget?

Talán csak addig, amig néhány százezer, vagy millió kínai betelepszik, s mert a sziget tulajdonukká válik, a terület feletti felségjog is az övék.
Tehát semmi akadálya nem lesz az önálló pénznem és a kínai katonai támaszpontok európai létének a Kikládokon és a Szporádokon.

A rémálommá lett Európa Unió népeitől, a használt élet örököseitől, egyre gyakrabban lehet hallani, hogy azt remélik, háború nélkül lesz vége a rájuk erőltetett rabszolgaságnak, melyben már tilos ez, büntetendő az, vagy eleve lehetetlen valami egyéb, eddig emberi jogként kezelt dolog...

Csak a növekvő szegénységet nem tiltja semmi, s az öngyilkosságot, melynek a nyugdíjintézetek örülnek a legjobban.

Európa és a világ nagyobb része, erkölcsileg és gazdaságilag egy össze-vissza bazár lett s aféle rongypiac képét mutatja.

A rémálomból fel kell ébredni, amig nem késő.
Hogy milyen módszerrel?
Ez a legegyszerűbb.

A rendszerrel nem kell együttműködni és nem kell elmenni semmiféle választásnak mondott szavazásra.

A politika óriástörpéit nem szabad legalizálni akkor se, ha Isten rokonságának mondják magukat és ilyen-olyan jelmezben leígérik a kéket az égről.

A politikai pártok gazemberei, akik jól beillenének Nero egykori aranypalotájába a Domus Auriába kiáltó ellentétnek, a hozzájuk írt fontos leveleket meg se akarják kapni.
A tárgyalószalonokban azonban nagy egyetértésben osztozkodnak egymással a nép verejtékkel megkeresett vagyonán.
(Csak azt remélem, hogy egyetlen magyar politikus par excellence se tud a görög szigetek eladásáról, mert még unalmukban könnyen eszükbe juthat, hogy Magyarországon is vannak lakatlan helyek, aféle szigetek, melyek talán kellenek valami kigazdult gazembernek.)

A hiszékenység a bokorba való becsalogatásnak enged utat, ahol mindörökre elvész a tisztesség.
Az emberi méltóság tisztessége, mely akkor is érték, ha az ember a szegénységből a koldusságba csúszik le a politikai hatalom "kegyeiből."

Életfogytig tartó számüzetésből köszönöm, hogy elolvasták levelemet.

Dr. Constantin Helios