Az MSZP besúgókból és hajdani pártfunkcionáriusokból verbuválódott serege már lassan 20 éve telepedett az országra. Ejtőernyős kirajzásuk óta sáskahadként élték fel és adták el az országot. Gazdasági károkozásuk mellett felbecsülhetetlen az erkölcsi károkozásuk is. Az urambátyám kapcsolatok általi érvényesülés a szakértelemmel szemben, a szélhámossággal történő gyarapodás a tisztességes munkával szemben teljesen szétzilálta a társadalmi értékrendeket.

Hogyan tudott a bukott rendszer elnyomó apparátusa a rendszerváltás után olyan politikai hatalomra szert tenni, hogy büntetlenül juttathatták gyarmati sorba, foszthatták ki az országot. Hogyan lehetett egy volt ÁVH tiszt vagy egy KGB kapcsolatokkal rendelkező SZT tiszt miniszterelnök? Hogyan lehetett egy szélhámosságairól elhíresült KISZ titkárból miniszterelnök? Hogyan lehetett a gazdasági mahinációival 9 vállalkozót öngyilkosságba kergető és több százat tönkretevő Bajnai Gordonból miniszterelnök? Hogyan lehettek az egykori kommunista pártkatonákból pár év alatt milliárdosok?

Az országot potom pénzért felvásárló külföldi gazdasági-politikai körök által nyújtott segítség bár nem elhanyagolható, de mégsem elégséges. Ehhez a példátlan és törvénytelen rabláshoz ennél több kellett.

A gátlástalan rabló kormányok, általában gyenge ellenzéket feltételeznek. Rendszerváltáskor azonban ennek pont az ellenkezője volt igaz, azaz egy gyenge kormány konfrontálódott egy alattomban munkálkodó, kiterjedt kommunista kapcsolatrendszerrel bíró ellenzékkel. Antall József hangoskodása ellenére láncon volt, a kérdés csupán hogy a lánc Horn Gyula, vagy az Antallt állítólag beszervező hajdani ÁVH tiszt Rajnai Sándor kezében volt-e. Tény, hogy az Antall vezette MDF annak ellenére sem tudta megakadályozni az MSZP ejtőernyőseinek gazdasági térnyerését, hogy ők voltak kormányon. (A csehek rendelettel akadályozták meg az ottani kommunisták gazdasági életbe szívárgását.)

Az MDF összezsugorodása után a Fidesz lett az MSZP fő ellenpólusa. Horn Gyula privatizációs botrányokkal teletűzdelt Bokros csomagos korszaka után a hatalom az ő kezükbe került. Orbán és a Fidesz gyengéje azonban hamar megmutatkozott. A betyárbecsülettől ők sem tudtak szabadulni. Orbán képtelen volt megválni sleppje gyengébb tagjaitól, mindenekelőtt a 3 milliárdos baklövéséről és léha életviteléről elhíresült Deutch Tamástól, de a Schlecht Csaba ügynek sem lettek felelősei, és Princz Gábor is náluk kapott egérutat. A Fidesz besározódott, és kezdett belesüppedni a magyar politika ingoványába. A labdát a kiábrándult lakosság hamar visszaadta az MSZP-nek. Az MSZP azonban nem lett jobb az elmúlt négy év alatt, sőt…

Az MSZP apparátusának Orbán Viktor komolytalan ellenfél. Orbán Viktor legfőbb bűne, hogy gyengesége ellenére elhitette szavazótáborával, hogy a Fidesz valódi ellenzék, és valódi alternatívát jelent, ugyanakkor teljesen magára hagyta a lakosságot a nemzetpusztítókkal szembeni harcban. Orbán a hitegetéseivel és visszatáncolásaival valójában lebénította a változtatni akaró erőket, parlamenti kivonulgatásaival pedig pártját züllesztette le. Az ország jelenlegi helyzetéért Gyurcsány Ferenc után őt terheli a legnagyobb felelősség. Az EP választások előtti hitegetése az előrehozott választásokkal a szavazatok megnyerése érdekében már-már Gyurcsányi mélységekbe süllyeszti mind politikailag, mind emberileg.

Ahogy az MSZP nem baloldali párt, hiszen jobboldali érdekeket képvisel és baloldali értékeket ver szét, úgy a Fidesz sem ellenzéki párt, hiszen tehetetlensége által biztosította az alkalmatlan és törvénytelen eszközökkel manipuláló kormány hatalmon maradását. Ezen a szinten nincs középút, a nem cselekvés cinkosságnak, közreműködésnek felel meg. Morvai Krisztina küszködései messze meghaladják Orbán Viktor élcelődéseinek súlyát, vagy inkább súlytalanságát annak ellenére, hogy Vona Gáborral a Jobbik hosszútávon inkább öngólt rúgott.

Lényeges a strukturális különbség az MSZP és Fidesz közöt. Míg az MSZP lényegében egy elnyomó apparátus kiterjedt kapcsolatrendszerrel, tehát egy test fej nélkül, addig a Fidesz jórészt Orbánra épül, azaz egy fej test nélkül. Jól szemlélteti ezt, hogy az MSZP apparátusát nemigen érdekli, hogy éppen kit raknak föléjük, lehet az illető szélsőbalos, akár ÁVH-s vagy munkásőr gyökerekkel, de lehet a jobboldalt kiszolgáló szélhámos is, tehát bárki, akit a néhány döntéshozó mumus-mumus kijelöl (Bajnai esetében maga Gyurcsány volt a jelölő), ideológiától vagy ország érdektől függetlenül. A Fidesz ellenben a fejből és a rajta csimpaszkodó szűk sleppből építkezik lefelé, mégpedig megalakulástól kezdve, azaz Orbán a Fidesz alfája és omegája, a dolgok belőle indulnak ki és hozzá térnek vissza. Ez önmagában nem lenne baj, ha Orbán Viktor lenne a totum factum, az überelhetetlen géniusz. Ellenkező esetben viszont a politikai evolúció kiiktatása diktatórikus képződményt eredményezhet. A Fidesz nem ideológia mentes, azt mindig Orbán aktuális tudati állapota határozza meg, amire láthatóan erős hatással vannak bizonyos társaságok ’új világrend’ elképzelései. Kérdés azonban, hogy meddig. Orbán ideológiai ingadozása miatt kiszámíthatatlanabb az országra telepedő külföldi körök számára, mint az ideológiamentes, kiszolgáló jellegű MSZP.
Orbán retorikai tehetségéhez nem fér kétség, de a tettek mezején már komoly hiányosságok mutatkoznak. Orbán és Fidesze szabadságra ment. Nem most nyáron, hanem már három évvel ezelőtt. Orbán Viktor nyilatkozatokon kívül semmit nem tett azért, hogy a csalással hatalomra került, diktatórikus eszközökkel kormányzó beismerten szélhámos Gyurcsány Ferenctől megszabadítsa az országot. Pedig 2006 őszére már egyértelművé vált, hogy a lakosság többségének támogatását maga mögött tudhatja, és Gyurcsány ’degeneráltságából’ következően folyamatosan adta a magas labdákat. Orbán egyértelműen cserbenhagyta a lakosságot 2006 októberében, 2008 márciusában és októberében, és most 2009 márciusában is, amikor Brüsszel és az IMF megelégelve a katasztrofális helyzetet egyszerűen kivette a gazdaság ellenőrzését a dilettáns, tékozló magyar kormány kezéből.

Orbán Viktor simán nyerni fog 2010-ben, mert az egyetlen szóbajöhető rivális politikai pártot, ami hibái ellenére is komolyan veszi az ország sorsát, Vona Gábor kisiklatta, mielőtt az igazán beindulhatott volna. Orbán nyerni fog, mert nincs más, de nem érdemli meg győzelmét, amit ő maga hátráltatott, karba tett kézzel nézve a lakosság agóniáját.
Míg az országot Gyurcsány Ferenc és az általa törvénytelenül hatalomra juttatott Bajnai küldte a padlóra a baloldallal együtt, addig a magyar ellenzéket Orbán Viktor bénította le, és Vona Gábor zilálta szét.
Ez a négyes a felelős azért a bohózatért, aminek nem nézői, hanem elszenvedői vagyunk.

Across