A sokféleség laboratóriuma, avagy a multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánságban címmel rendezett kiállítást Becsey Zsolt európai képviselő (EPP-ED, Fidesz) az Európai Parlamentben, Brüsszelben, 2008 május 26-29 között. Szándéka szerint a Kárpát-medence dél-keleti őshonos nemzeti és etnikai kisebbségeinek az Európai Unióban kevéssé vagy rosszul ismert létével, történelmével ismertette meg a nyugat-európai közönséget. A dél-alföldi kötődésű magyar néppárti euroképviselő ezzel a maga nemében úttörő vállalkozásával hiánypótló ismeretterjesztés mellett arra a kérdésre is kereste a választ: lesz-e végre uniós fellépés azoknak az őshonos nemzeti és etnikai kisebbségeknek a védelmére, amelyek a török hódoltság óta lakták és lakják a Kárpát-medence dél-keleti részét. E nemzeti közösségeket, mint a sokszínűség hordozóit meg kívánja-e tartani az Európai Unió, vagy utat enged-e e térségben a nemzetállami felfogásból eredő homogenizáló törekvéseknek? E kérdések mellett Becsey Zsolt brüsszeli kiállítása egyben adósságokat is megpróbált részben törleszteni, egyebek között elégtételt sürgetve az uniós közönség előtt a titoista partizánok Délvidéken lemészárolt áldozatainak és utódainak.

A kiállítás nem nyerte el Adrian Severin romániai EP-képviselő tetszését, elégedetlenségének a Harald Rømernek, az Európai Parlament főtitkárának írt levelében adott hangot. Tőkés László püspök, az erdélyi magyarok európai képviselője védelmébe vette Becsey Zsolt kiállítását.

Alább Adrian Severin és Tőkés László szövegeit közöljük:
 

Európai Parlament
Harald Rømer főtitkár úrnak

Tisztelt Főtitkár Úr!

Az Európai Parlament május 26-tól egy, Becsey Zsolt EP-képviselő védnökségével megrendezett kiállításnak ad otthont, a képviselők vendéglője melletti folyosón. A kiállítás címe: „A sokféleség laboratóriuma: a multikulturalitás évszázadai a Bácska és Bánság térségben”.

Ezzel a tiszteletet parancsoló névvel illetett kiállítással, amely ugyanakkor felrója a Magyarországot a trianoni békeszerződés által ért „igazságtalanságot” is („igazságtalanságon” azt értve, hogy a Vajdaság területét a szerb államnak adták), az eseményt szervező magyar kolléga, akárcsak Habsburg Ottó (aki üzenetet küldött a megnyitóra) azt állítja, hogy a Trianonban elért magyar függetlenséget beárnyékolta az, hogy az új államot túl szűk határok között ismerték el.

Ez az érvelés azonos azzal, amelyet napjainkban bizonyos szerbiai körökben hallani, mely szerint Koszovó függetlenségének elismerése túl tág határok megszabásával történt, és hogy a függetlenség esetleg elfogadható lenne, ha a koszovói területet csökkentenék.
Végül, lényegében, azonos jellegű okfejtéssel van dolgunk, amely nem biztosít érveket annak alátámasztására, hogy ilyen kiállítást rendezzenek az EP égisze alatt. Nem ellenezzük, hogy valaki kifejtse történelmi kérdéseket illető véleményét, de nem látjuk be, miért kellene megtűrni az ilyen fajta sajátos tevékenységeket az Európai Parlamentben. Mi lesz, ha mindenki szóba hozza saját történelemhez kötődő frusztrációit?

A legutóbbi EU-csatlakozási hullámmal Európa elhagyta a versailles-i korszakot. A Romániából vagy Szlovákiából érkezett magyar EP-képviselők magyarul beszélnek, amikor felszólalnak az EP-ben. A magyar állampolgárok szabadon fektethetnek be vagy vásárolhatnak földet az EU országaiban, beleértve Romániát és Szlovákiát. A Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségei tanulhatják az iskolában az anyanyelvüket és használhatják azt a közigazgatásban.

Releváns-e ilyen körülmények között még mindig Trianon, és miért kell önsajnálkozó, önmagukat áldozatként feltüntető felhanggal emlegetni? Ez az önsajnálat kedvezőtlenül befolyásolja a magyar szellemiséget, és indokolatlan magyarellenes félelmeket és reakciókat szül a szomszédos népekben. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az EU-csatlakozás eredményeként a nemzeti konfliktusokat egy transznacionális demokráciának kellene körülvennie.

Kérem, Főtitkár Úr, mérlegelje, hogy az Európai Parlament valóban az európai értékeket támogatja-e ilyen események befogadásával.

Tisztelettel,
Adrian Severin EP-képviselő,
az Európai Parlament
román szociáldemokrata küldöttségének
vezetője

Gondolatok a Bácska és Bánság térségét bemutató kiállításról

Ezúton szeretnék gratulálni Becsey Zsolt európai parlamenti képviselőnek A sokféleség laboratóriuma: a multikulturalitás évszázadai a Bácska és Bánság térségben című rendezvény megszervezéséért.

A május utolsó hetében tartott kiállítás a Bácska-Bánság régió történelmi fejlődésébe nyújtott bepillantást. Ez a régió, és a vele szomszédos vidékek ma is csodálatra méltó változatosságot mutatnak az etnikai csoportok szempontjából mind nyelvileg, mind vallásilag. Ez olyan érték, amelyet nagyon meg kell becsülni. És óvni kellene, különösen az elmúlt évtizedek homogenizálódási tendenciáinak fényében.

Az, ahogyan a Bácska-Bánság régió különböző etnikumait egy közös kohéziós politika össze tudta fogni a történelem során, a mai Európa soknemzetiségű lakosságának egységért tett erőfeszítéseit vetítette előre. A régió azonban sokat szenvedett a történelem során, mivel a különböző etnikai csoportok gyakran ellenségnek tekintették egymást. Ezerszám kínoztak és gyilkoltak meg embereket, csupán azért, mert egy bizonyos nemzet fiai voltak. Sajnos, ez a mentalitás továbbra is élni látszik, amint azt az etnikumok közti véres konfliktusok megtapasztaltatták velünk a régió szomszédságában lévő balkáni országokban.

Ma tudatában kell lennünk annak, hogy a kisebbségek védelme szerves részét jelenti az európai szellemiségnek. Nem teremthetünk jobb és stabilabb Európát, ha megfeledkezünk az évszázadok óta együtt élő nemzetek és etnikai csoportok korábbi szenvedéseiről.
Egykori temesvári (Bánság, Románia) lelkészként a kommunizmus idején megtapasztaltam a Ceauşescu-rezsim kegyetlen és erőszakos politikáját, amely arra irányult, hogy asszimilálja, homogenizálja, mi több, megsemmisítse a különböző vallási és nemzeti csoportokat. Ennek az elnyomásnak a dacára, 1989 decemberében a különböző vallású és nemzetiségű bánsági közösségek példaértékű szolidaritással egyesítették erejüket, és elindították azt a forradalmat, mely a romániai kommunizmus bukásához vezetett.

Sajnálatos, hogy Adrian Severin EP-képviselőt ─ aki az elmúlt években épp az etnikai problémák komplexitása iránti nyíltságával tűnt ki a román politikusok közül ─ zavarni látszik a fent említett kiállítás megszervezése, holott figyelembe kell vennünk, hogy térségünkben az országhatárok és a nemzethatárok nem fedik egymást. A multikulturalitás csak úgy vezethet konstruktív életformához, ha a kisebbségeket az Európai Unió intézményes eszközeivel védelmezik.

Az Európai Uniónak ki kellene dolgoznia végre saját rendszerét az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek védelmére, annak érdekében, hogy elkerülje a múltbéli szomorú tapasztalatok megismétlődését.

Európai polgárnak lenni ma azt jelenti, hogy bátorítjuk azokat, akik embertelen bánásmódot szenvedtek el a múlt különböző időszakaiban nemzeti hovatartozásuk miatt, hogy hallassák a hangjukat és osszák meg velünk megalázó tapasztalataikat. Olyan jog ez, amely teljes mértékben kijár az áldozatoknak. Ennek a jognak a tiszteletben tartása az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a hasonló események megismétlődését, ami nekünk ─ európaiaknak ─ közös célunk.

Tőkés László
EP-képviselő