A Munkáspárt NEM-et mond a sztrájktörvény tervezett módosítására

A Magyar Kommunista Munkáspárt szakszervezeti munkacsoportja tiltakozását fejezi ki a sztrájktörvény tervezett, egyoldalú módosítása ellen. A sztrájktörvény tervezett változtatása kizárólag a tőkések érdekeit szolgálja a munkással szemben.

Az elmúlt hónapok sztrájkhullámai, és a VDSZSZ privatizációs bevételekre vonatkozó követelései komoly félelmet keltettek hazai, és külföldi tőkés körökben egyaránt. Válaszul a magyar burzsoázia képviselői, karöltve a kormánnyal, a sztrájktörvény módosításával a munkások kordában tartását kívánja elérni. A kormánypropaganda ezzel párhuzamosan politikai síkra próbálja terelni a sztrájkot, ellentétet szít a szakszervezetek között, és a magyar közvéleményt a vasutasok ellen hangolja.

A Munkáspárt szakszervezeti csoportja ismételten elítéli a kormány munkásellenes politikáját, és felszólítja a sztrájktörvény módosításának azonnali leállítására.

Budapest, 2008. február 28.
Magyar Kommunista Munkáspárt
szakszervezeti munkacsoportja

Munkáspárt Kommentár:

A sztrájk a munkásosztály, a dolgozók fegyvere. A tőkés érdeke az, hogy mindig a lehető legkevesebbet fizesse a dolgozóinak. A munkás érdeke az, hogy minél nagyobb jövedelmet, minél jobb munkafeltételeket kapjon. A tőkés önmagától soha sem ad nagyobb bért és jobb feltételeket. A tőkést azonban rá lehet kényszeríteni arra, hogy adjon kedvezményeket.

A tőkés ereje két dologban van. Egyrészt, övé a gyár, ő ad munkát a munkásoknak. A munkás éhen hal, ha nem kap munkát. Másodszor, a tőkés érdekeit szolgálják a törvények, az állam egész elnyomó gépezete. A munkásnak nincs más ereje, csak a szervezettsége. Nem számíthat a tőkés államra, nem számíthat másra, csak önmagára. Minél nagyobb egy sztrájk, minél többen vesznek benne részt, a tőkést annál nagyobb veszteségek fenyegetik. Egy bizonyos szinten a tőkés megérti, hogy többet veszít a sztrájkok folytatódása esetén annál, mint amit béremelés címén adna a munkásnak.

A tőkés a munkás ellen kihasználja azt a tényt, hogy nem minden munkás akar sztrájkolni. Nem minden munkás képes egy hosszú sztrájk idején eltartani a családját. Kihasználja azt is, hogy a sztrájk zavarja a társadalmi környezetet, és a közhangulat a sztrájkolók ellen fordítható. Még azt is kihasználja, hogy a szakszervezetek nem egységesek, s kevés a harci tapasztalatuk.

A sztrájktörvény jellegzetesen osztálytörvény. A hatalmon lévő tőkésosztály szabályozza, hogy a tökével nem rendelkezők hogyan fejezhetik elégedetlenségüket. A sztrájktörvény jellege, a tőkés munkaadó és a munkás munkavállaló közötti jogviszony függ az adott ország viszonyaitól, az osztályharc szintjétől. Itt is igaz tételünk: a kapitalizmusban az a munkásé, amit kiharcol magának.

A jelenlegi magyar sztrájktörvényt 1989-ben fogadták el. A törvény viszonylag kedvező jogokat ad a munkásnak, a munkavállalónak. Miért? Egyrészt azért, mert akkor éppen benne voltunk a tőkés rendszerváltásban. A rendszerváltók azt akarták, hogy a munkás örüljön a sztrájk lehetőségének, úgy érezze, hogy demokráciában él, s ne vegye észre, hogy elvették tőle a politikai hatalmat, na meg vele együtt a gyárakat, az országot is. Másrész azért, mert a munkást sikerült becsapni és az osztályharc minimális szinten volt. Majdnem két évtizeden át Magyarország „osztályharc mentes övezetnek” számított.

Manapság azonban változik a helyzet. Egyes ágazati szakszervezetek, mint például a vasutasok, az egészségügyi dolgozók nagyon komoly és hatásos sztrájkokat szerveznek. A tőke még megbirkózik vele, de már nő a kára. A szakszervezeti mozgalomban megjelentek új szakszervezetek, amelyek a hagyományos szervezeteknél keményebben lépnek fel az érdekeikért. A döntő azonban az, hogy a munkásember kezdi megérteni, hogy a tőke kizsákmányolja, elveszi az utolsó tartalékait is.

A tőkésosztály most megijedt. Az a kevés is idegesíti, ami valójában az osztályharcban történik. Ezért akarja megváltoztatni a törvényt. A munkás keményen fellép a saját érdekeiért. Ez nem tetszik a tőkésosztálynak, és most erővel üt vissza. Új törvényt akar, ami korlátozza a munkást.

Az 1989-es sztrájktörvény módosításához a parlamenti képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Most a Fidesz jelezte, hogy nem támogatja a módosítást. De ne legyenek illúzióink! A Fidesz is tőkés párt. Ha hatalomra kerül, lehet, hogy másként ül a lóra. Egyben bízhatunk: saját magunkban, a munkás, a munkásosztály harcában.