Már megint Vona Gárdája

Most aknavető gránátokat találtak a Vona Gárda tervezett rendezvényéhez közel, egy békéscsabai tanya kerítésénél.
Vona gárdája erre jó, semmi másra, az értelmetlen feszültség keltésre, a magyar radikális ellenzék lejáratására. A Jobbik vezetősége igazán eldönthetné már, hogy azonosul, vagy szakít ezzel a magyar történelmi jelképeket és magyarságot lejárató szedett-vedett társasággal. Közép út ugyanis nincs.

Vona Gábor szerint persze nem gárdisták tették oda a gránátokat, és ebben nyilván igaza is van. Valószínű ugyanis, hogy azok értesítették a rendőrséget akik a gránátokat odatették, és céljuk a gárda lejáratása volt. A kivitelezés cionista akciót sejtet, akárcsak a disznólábak Duna-parti cipőkbe helyezése.

A Magyar Gárda vagy Magyar Nemzeti Gárda vagy a bírósági döntések kijátszására szánt átnevezések helyett nevezzük őket inkább Vona Gárdának, az elmúlt évek alapján csak kárt okozott az ellenzéknek, és bizonyos értelemben a magyarságnak is. Ha Vona netán az MSZP vagy a cionisták beépített felforgatója lenne, akkor nagyon jól csinálta a dolgát.
Viszont amennyiben komolyan gondolta, hogy Szálasi nyilasaira emlékeztető szervezettel nemzeti összefogást lehet elérni, akkor nagyon ostoba. Bármi legyen is a motivációja, a teljesítménye alapján Vona Gábor alkalmatlan arra, hogy komolyabb pártot vezessen.

Magyarország talpra állításához először a politikai vezetésnek kell megerősödnie, mind a kormány, mind az ellenzék tekintetében, ami nem történhet tisztulás nélkül. Ki kell rostálni az alkalmatlan vezetőket, amire a legegyszerűbb módszer a teljesítményük szerinti értékelés.
A Jobbik hosszú évek alatt sem tudott az országot kifosztó MSZP-s csürhe fölé kerekedni, annak támogatottsági mélypontján sem.
Az elmúlt években Magyarországot két politikai erő járatta le, a cionizmussal átitatott MSZP-SZDSZ páros és a Vona rasszista gárdájához horgonyzott Jobbik. Ez a lejáratás a külföldi független médiákon keresztül egyértelműen lejött.
Magyarországnak sokkal égetőbb és súlyosabb problémákkal kellene foglakoznia, mint Vona többszörösen feloszlatott de mégis megtűrt, mesterségesen életben tartott Gárdája, vagy annak találgatása, hogy mennyiben a saját hülyeségük, vagy cionista ármány áldozatai.
Az mindenesetre tény, hogy a cigózással, zsidózással, egyenruhás bohóckodással nem összekovácsoltak, hanem inkább szétzüllesztettek, és méltatlanokká váltak arra, hogy nemzeti jelképeket használjanak. Nyilván nem azon megvezetett szerencsétlenekkel van baj, akik elhitték, hogy a gárdába lépésükkel az ország, a nemzet ügyén segíthetnek, hanem azon fondorlatos vagy csak egyszerűen ostoba vezetőkről, akik visszaéltek ezen emberek jószándékával.

Jelenleg a parlamentben két olyan erő van ami nem oda való. Az országot kifosztó, cionista stratégiát érvényesíteni próbáló MSZP, és a rasszista, együgyű frázisok pufogtatásánál többre nem képes Vona vonal. Az MSZP most éppen a saját politikája következményeként leszegényedett tömegek szószólójává kíván válni, Vona pedig a nemzeti érzület túlpörgetésével megvakított fanatikusokkal akarja magát a felszínen tartatni.
Mindkét irányzat a félrevezetésen alapul, és a kétségbeesett emberek vakságára épít.
A Jobbik szalonképessé válásához feltétlenül szakítani kéne a Vona sleppel.
Az Országnak nagy szüksége lenne egy valódi hathatós ellenzékre, az erősen felbillent Parlament kiegyensúlyozottabbá tételéhez. Bár jelenleg az LMP megnyilvánulásai tűnnek a legérettebbnek, megalakulásuk gyorsasága és a társadalom által megbuktatott SZDSZ-szel való tisztázatlan kapcsolatuk egyenlőre a bizonytalan politikai erő szintjén tartja őket.

Az Orbán Viktorral becsontosodott Fideszre is ráférne a tisztulás. Külső kontroll hiányában itt a belső kontroll szerepe nőtt meg. Szinte hetente van valami ügy a párt háza táján, ami elég rémisztő, hiszen most Magyarország sorsa függ a Fideszen. Orbán Viktoréknak sokkal igényesebbnek kéne lenniük, és kiszűrni az olyan karrierista kalandorokat mint pl. Makó polgármestere, aki szégyentáblák kifüggesztésével járatja le pártját.

A Fidesznek gyorsan kell nagyon erőssé válnia, mert a magyar gazdaság talpra állítása csak a Magyarországot globalizáló erők ellenében lehetséges. Magyarország nem csak gyarmata, hanem katalizátora is Németországnak, azaz az olcsó munkaerő mellet a német termékek jelentős piacát is jelenti. A Wall Street és Merkel kabinettől nem szabad megijedni, főleg most, amikor elég ingatag lábakon áll mindkettő, de hebehurgya módon azért nem lehet kesztyűt dobni feléjük.
Fel kell tárni az igazságot Magyarország gazdaságának külföldi kézre játszását illetően, mert csak így lehet megállapítani az országot kiszolgáltatottá tevő és lezüllesztő erők felelősségét.
Magyarországnak támadni kell, nem védekezni, hiszen a rendszerváltás után jelentős károsodás érte.
Foglalkozni kell a Strabag üggyel, ki kell kérni a Mercedes által megvesztegetett magyar politikusok névsorát stb. Kérdés persze, hogy a Fidesz meddig meri felvállalni az országot bénító korrupció elleni harcot, azaz meddig nem válnak érintetté.

Across