Schmitt Pál sorsa Malina Georgieva kezében
2012-01-14 - Politaktika Szerkesztőség
A lényeges kérdés az, hogy Schmitt Pál van-e annyira kultúrált hogy bocsánatot kér az okozott kellemetlenségért és lemond posztjáról ill. doktori címéről, vagy várja a botrány továbbgyűrűzését.
Malina Georgieva, a Schmitt Pál által plagizált szerző lánya, joggal fordulhatna bírósághoz hiszen már az is felmerül hogy édesapja plagizált Schmitt Páltól.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Tovább gyűrűzik Schmitt Pál plágium ügye, miszerint a jelenlegi köztársasági elnök az 1992-ben beadott doktori disszertációjában illetéktelenül, a valódi szerző nevének közlése nélkül tett közzé tanulmány részleteket saját munkájaként feltüntetve azokat.
Amennyiben ez tényleg így történt Schmitt Pált plágiummal lehet vádolni, ami a disszertáció által elért fokozat visszavonását ill. a szerzett juttatások visszatérítését vonnák maguk után, amennyiben a magyar jog nem tekintené elévültnek így büntethetetlennek az egész ügyet.
Az első kérdés persze az, hogy tényleg megtörtént-e a plágium.
A választ a Köztársasági Elnöki Hivatal adta meg, miszerint a szövegegyezéseket Scmitt Pál és az eredeti szerző baráti kapcsolata igazolja.
A lényeget ebben a nyilatkozatban a szövegegyezés elismerése jelenti, hiszen ez testesíti meg magát a plágiumot. A baráti viszonyra való hivatkozás pedig a hivatal jogi dilettantizmusára utal, ugyanis a barátság nem mentesít egy tudományos irat elkészítésének formai követelményeinek betartása alól, azaz társszerzőként, vagy idézett forrásként szerepeltetni kellett volna az eredeti ötletgazda nevét.
Schmitt Pál azzal csak tetézi a bajt, hogy közös munkaként próbálja feltüntetni disszertációját mert ezzel jelenleg próbálja megfosztani művétől az időközben elhunyt bolgár szerzőt, Nikolaj Georgievet, ami szintén büntetendő cselekmény mégpedig élesítetten.
A szerző lánya, Malina Georgieva teljes joggal fordulhatna bírósághoz hiszen itt már az is felmerül hogy édesapja plagizált Schmitt Páltól. Egy nemzetközi botrány esetén a disszertáció hermetikus elzárása és Schmitt Pál mentelmi joga már túl forróvá válik kapaszkodónak.
A mundér becsületének védelme persze most is felszínre vetette azokat, akik a vétkes de befolyásos személyek körüli legyeskedéssel próbálják még jobban beszőni magukat abba a bizonyos elitbe.
Érthetetlen a Semmelweis Tudomány Egyetem Sporttudományi Karának dékánja által tett nyilatkozat, melyben Tóth Tamás semmitmondóan próbálja védelmébe venni Schmitt Pált. A kérdés ugyanis nem az hogy a bíráló bizottság annak idején milyennek találta Scmitt Pál disszertációját, hanem hogy azt ki írta.
Martonyi János külügyminiszter üresen csengő ’hiszek egyje’ és társuló intése pedig lehet hogy súllyal bír bennfentes körökben, messzebbről viszont inkább nevetségesnek hangzik.
A lényeges kérdés persze az, hogy Schmitt Pál van annyira kultúrált hogy bocsánatot kér az okozott kellemetlenségért és lemond posztjáról ill. doktori címéről, vagy megvárja a bolgár keresetet, ha lesz ilyen, még jobban lejáratva magát és az országot. Ennyivel mindenképpen tartozna az elhunyt barátnak, ha tényleg az volt, hiszen esztelen védekezésével őt is meggyanúsította, kellemetlenséget okozva családjának. Ha már az ország hírnevére nincs tekintettel…
Vagy tisztázza magát egyértelműen, közzétéve a vitatott részleteket.
Amennyiben ez tényleg így történt Schmitt Pált plágiummal lehet vádolni, ami a disszertáció által elért fokozat visszavonását ill. a szerzett juttatások visszatérítését vonnák maguk után, amennyiben a magyar jog nem tekintené elévültnek így büntethetetlennek az egész ügyet.
Az első kérdés persze az, hogy tényleg megtörtént-e a plágium.
A választ a Köztársasági Elnöki Hivatal adta meg, miszerint a szövegegyezéseket Scmitt Pál és az eredeti szerző baráti kapcsolata igazolja.
A lényeget ebben a nyilatkozatban a szövegegyezés elismerése jelenti, hiszen ez testesíti meg magát a plágiumot. A baráti viszonyra való hivatkozás pedig a hivatal jogi dilettantizmusára utal, ugyanis a barátság nem mentesít egy tudományos irat elkészítésének formai követelményeinek betartása alól, azaz társszerzőként, vagy idézett forrásként szerepeltetni kellett volna az eredeti ötletgazda nevét.
Schmitt Pál azzal csak tetézi a bajt, hogy közös munkaként próbálja feltüntetni disszertációját mert ezzel jelenleg próbálja megfosztani művétől az időközben elhunyt bolgár szerzőt, Nikolaj Georgievet, ami szintén büntetendő cselekmény mégpedig élesítetten.
A szerző lánya, Malina Georgieva teljes joggal fordulhatna bírósághoz hiszen itt már az is felmerül hogy édesapja plagizált Schmitt Páltól. Egy nemzetközi botrány esetén a disszertáció hermetikus elzárása és Schmitt Pál mentelmi joga már túl forróvá válik kapaszkodónak.
A mundér becsületének védelme persze most is felszínre vetette azokat, akik a vétkes de befolyásos személyek körüli legyeskedéssel próbálják még jobban beszőni magukat abba a bizonyos elitbe.
Érthetetlen a Semmelweis Tudomány Egyetem Sporttudományi Karának dékánja által tett nyilatkozat, melyben Tóth Tamás semmitmondóan próbálja védelmébe venni Schmitt Pált. A kérdés ugyanis nem az hogy a bíráló bizottság annak idején milyennek találta Scmitt Pál disszertációját, hanem hogy azt ki írta.
Martonyi János külügyminiszter üresen csengő ’hiszek egyje’ és társuló intése pedig lehet hogy súllyal bír bennfentes körökben, messzebbről viszont inkább nevetségesnek hangzik.
A lényeges kérdés persze az, hogy Schmitt Pál van annyira kultúrált hogy bocsánatot kér az okozott kellemetlenségért és lemond posztjáról ill. doktori címéről, vagy megvárja a bolgár keresetet, ha lesz ilyen, még jobban lejáratva magát és az országot. Ennyivel mindenképpen tartozna az elhunyt barátnak, ha tényleg az volt, hiszen esztelen védekezésével őt is meggyanúsította, kellemetlenséget okozva családjának. Ha már az ország hírnevére nincs tekintettel…
Vagy tisztázza magát egyértelműen, közzétéve a vitatott részleteket.
"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
