Legyen rend, erkölcsiség és demokrácia

A Fidesz hatalomra jutott politikai vezetése az MSZP-s országfosztogató és nemzet züllesztő politikája után láthatóan a kereszténység és nemzeti összefogásba kapaszkodva próbálja menteni a menthetőt, abban reménykedve, hogy talán lehet még várat építeni a szétfarigcsáltan omladozó alapokra. De milyen vár épülhet a foghíjjas, málladozó kőlapokra?
Légvár.

Sokféle szlogen kereng már egy ideje a magyar politika lápvilága felett, melyekben nem a tartalom, hanem inkább annak hiánya a közös. Jelen siralmas állapotban pedig jóval több kellene a megbékélés és nemzeti összeborulás hirdetésének üres frázisainál. Mert most a harcok idejét éljük, mégpedig a fennmaradásért vívott harcokét. És nem feltétlenül fegyverrel, hanem fegyelemmel, erkölcsiséggel, összetartással, segítőkészséggel, együttérzéssel, és ha kell áldozathozatallal. És nem csatatéren, szemtől szemben, hanem a hétköznapok sivárságában a láthatatlanul mindent behálózó megfoghatatlan ellenséggel, az ármánnyal, az oktalan gyűlölettel, a kapzsisággal szemben.

A rend, erkölcsiség és demokrácia együttesen jelenthet csak olyan alapot, amire érdemes építeni, ami ellenállhat a zavaros jelenkor örvényeinek.

Legyen rend, mert csak a rend vethet gátat a féktelen rablásnak. A rablás megfékezése nélkül értelmetlen összefogásról vagy megbékélésről beszélni, hiszen csak az együgyű ember lép szövetségre kifosztójával.
Meg kell erősíteni az igazságszolgáltató szerveket, ill. függetleníteni kell őket a politikai és gazdasági irányítástól. Az elévülés időtartamait felül kell vizsgálni, különösen a politikusok esetében, akik mentelmi jogukkal simán kijátszhatják a törvényeket. A törvények betartatásával ki kell kényszeríteni az ország vezetőiből a példamutatást. Helytelen az az érvelés, hogy hagyjuk őket, mert már összelopták magukat, és most már az ország érdekeire koncentrálnak. A korrupciót irtani kell, mert különben terjedni fog.
Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és cinkostársaik elszámoltatása nem csak azért fontos, hogy az általuk eltékozolt javakból valami visszakerüljön, hanem hogy a nemzet visszanyerhesse önbecsülését. A beismerten szélhámos Gyurcsány Ferencnek számot kell adnia az állami vagyon pofátlan kisajátításairól, cinkostársa alkotmányt sértő törvénytelen hatalomra juttatásáról, a hazugságai ellen tiltakozók brutális szétveretéséről. Bajnai Gordonnak a demokratikus rendet megcsúfoló törvénytelen hatalomra kerülése mellett mindenképpen számot kell adnia a 9 ember halálával és számos vállalkozó tönkremenetelével végződött Hajdú-Bétes ténykedéséről.
A Fidesz kormánynak tájékoztatni kell a lakosságot az ország jelenlegi állapotáról, különös tekintettel az adósságra, és annak elmúlt 8 éves alakulására, mert egyrészt a nemzetnek joga van tudni hogyan gazdálkodtak az ország vezetői, másrészt ez a Fidesz érdeke is, feltéve, ha tiszta lappal, ködösítések nélkül akar ténykedni.
Magyarországon jelenleg megéri bűnözni, lopni, csalni, hazudni. A nyugati demokráciákhoz hasonlóan törekedni kell az offshore számlák felszámolására, tulajdonosaik elszámoltatására, mert ezek jelentik a gazdasági bűnözés, a hazai pénzügyi források megcsapolásának legfőbb eszközét.
Vissza kell adni a munka és képzettség becsületét, a munkavállalókat meg kell erősíteni jogaikban, visszaélés esetén a munkáltatókkal kártéríttetni kell őket.
Fel kell számolni a csődbüntettel variáló vállalatokat, vezetőiket felelősségre kell vonni.

Legyen erkölcsiség, mert ez jelenti a társadalom számára az igazodási pontokat, a stabilitást, ez ad erőt az összefogásra. Az erkölcsiség szétverésében élenjáró médiákat egyértelmű rendeletekkel és azok betartatásával lehet megfékezni. Mára már egyértelmű, hogy a média a globalizációs megszállás egyik stratégiai eszköze. Az úgynevezett kereskedelmi adók egy része valójában politikai igényeket szolgál ki, erőszakosan törekedve közönségének tudati átformálására a megbízó elvárásai szerint.
A silány műsorok dömpingje idővel letompítja a nagyérdemű éberségét, így olyan dolgokat is elfogadtathatnak, amelyek korábban minden jóérzésű emberben kiverték a biztosítékot (ma már természetes a szegénység, éhezés, hajléktalanság, politikusi bűnözés, kényszer prostitúció stb.).

Legyen demokrácia. Ahogy Kádár szocializmusa diktatórikus alapokon nyugodott, ugyanúgy a mai vadkapitalizmus is diktatórikus alapokon nyugszik. A különbség annyi, hogy a Kádár érában ezt elismerték, a rendszerváltástól viszont tagadják. A demokratizmusnak olyan egyértelmű ismérvei vannak, melyek ma már nem csak Magyarországon, de több nyugati ’demokráciában’ is hiányoznak (pl.USA). A demokrácia a társadalom ellenőrzését jelenti, és nem keverendő össze a szólásszabadsággal (bár mostanság ez is kezd illuzórikussá válni –ld holocaust törvény). Magyarországon az alkotmány szerint a demokrácia legfőbb garanciája a köztársasági elnök lenne, aki a magyar hadsereg főparancsnoka is, és nem véletlenül. Magyarországon a köztársasági elnök azonban attól a politikai csőcseléktől függ, akiket kordában kéne tartania. A sámlit tehát akkor rúgták ki a demokrácia alól, amikor a köztársasági elnök közvetlen megválasztásának lehetőségét megvonták az állampolgároktól. Ha a politikusoknak alárendelt ’legfőbb garancia’ érzéketlen a társadalmi elvárásokra, akkor mi várható a többi demokratikus ’garanciától’? Gyurcsány Ferenc nemzetpusztító ámokfutása megmutatta, hogy egyetlen szélhámos is mattolhatja a nemzetet. Ilyen csak diktatórikus viszonyok között történhet, és akkor még nem beszéltünk a brutális tömegoszlatásokról, kordonos ünnepekről, pénzbírsággal sújtandó ellen szavazatról, az utód önkényes kijelöléséről stb.

Orbán Viktor beleült a trónba, és egyenlőre jól érzi magát. Udvartartásában helyet kapott az OTP-t kisajátító Csányi Sándor (a mindent elfuseráló szupermanager Kocsis Istvánt védőszentje), Széles Gábor magyar média mogul, Pintér Sándor, akiről sokan úgy hiszik, hogy a másik oldalon áll, és még sokan mások a korábban már kidobott bútordarabok közül.
Orbán ott cseszte el, hogy eltespedt az elmúlt 8 év alatt, és most igyekszik ’erős’ emberekkel körülvenni magát. Csakhogy a magyar erős emberekre az a jellemző, hogy nagy étvágyuk miatt mindegyik tál levesben tartanak egy-egy merőkanalat. A kérdés pedig innentől nyitottá válik, nevezetesen hogy segítik, vagy inkább felügyelik Orbán ténykedését.

Magyarországon politikai bifurkáció, kettősség van, ami azt jelenti, hogy befolyásos összefonódások demokratikusnak feltüntetett eszközökkel diktatórikusan irányítanak (egyes helyeken a hasonló képleteket újabban ’demokratikus rezsim’-ként emlegetik. A politikai bifurkáció a társadalom megtévesztésén alapszik, az ilyen rendszerekre jellemző, hogy a hazugságok idővel teljesen átitatják a társadalmat.)
Hogy Orbán Viktor elég erős lesz-e ennek felszámolására, és egy valódi erős demokrácia létrehozására, az hamarosan kiderül.
A nemzeti egység határon túli kiterjesztése a felelősség kiterjedésével jár, úgyhogy az országnak nagyon gyorsan meg kéne erősödnie.

A hitelek és támogatások önmagukban nem sokat érnek, ha azokat továbbra is dilettáns, uram-bátyám kapcsolatok alapján szerveződő versenyképtelen vállalkozások kapják. Az ország politikai vezetése elszakadt a társadalomtól, a problémákkal még vállalati szinten sincs tisztában. A hitelek és támogatások folyósítása előtt feltétlen egyeztetésekre lenne szükség olyan szakemberekkel, akik a való életből jöttek, és megtudják fogalmazni a versenyképes magyar gazdaság létrehozásához szükséges alapvető feltételeket.

A hazai gazdaságot átgondolt stratégia szerint verték szét gyarmatosítói, annak helyreállításához is átgondolt stratégia kell, melynek kidolgozásában elsősorban magára számíthat az ország. A stratégiában a magyar kereskedelem és pénzintézetek jelentik a kulcstényezőket, mert ezeknek kéne lenni a gazdaság legfőbb szervező erőinek.


Across