Orbán Viktor miniszterelnök a szeptember 7-i professzoroknak tartott beszédében összefoglalta kormánya eddigi ténykedését és elképzelését a jövőt illetően.
Orbán Viktor nehéz helyzetben van, mert a Fidesz töttyedtsége miatt elszalasztott éveket most rövid idő alatt kell behozni, a szétlopott országot szinte a semmiből kell újjáépíteni. Nehéz helyzetben van, mert eddigi dezorientáltsága miatt farkasok közé tévedt, akik közül most szinte egyedül kell kivezetnie a nyájat.

Orbán Viktor talán már kezdi felfogni, hogy az igazi szövetségese az a társadalom amely 8 éves tunyasága ellenére is bizalmát ajánlotta. Azt sem árt ha tudja, hogy nem isteni sugallatra, hanem mert gyakorlatilag nincs más. Ez az egymásra utaltság egyben olyan megtisztelő meghatalmazást és felelősséget jelent, amit csak a legnagyobb odaadással viszonozhat.

Mind a társadalom mind annak vezetői részéről megfelelő áldozatkézségnek kell lenni, mert anélkül nem kecmereghet ki az ország abból a gödörből, ahova kifosztói taszították.
Orbán Viktor csak nyíltsággal oszthatja meg felelősségét. Az ország értésére kell adni, hogy most a túlélésért folytatott küzdelemről van szó, aminek mint minden küzdelemnek kockázatos elemei is vannak. Ilyen például az IMF-től való elszakadás. Jelenleg az országot gyarmatosító globalizációs erők meggyengültek, lehet hogy ez az utolsó lehetőség a felerősödésre.

Orbán Viktor még mindig nem elég radikális. Nem látja hogy támadnia kell, hogy Magyarországnak nem a vádlottak, hanem a vádlók padján van a helye.
Az a globalizációs utópia amiről beszél, nem utópia, hanem kőkemény átvágás.
Sok közgazdász nem érti, hogy miért nem működnek a gazdaság klasszikus önszabályozó mechanizmusai a ’felszabadított’ piaci körülmények között.
A piac a gyarmatosító jellegű globalizációval nem lett felszabadítva, hanem ellenkezőleg, multinacionális vállalatok telepedtek rá, megkaparintva annak irányítását. A gyarmatosítás most nem nemzeti, hanem oligarchiák szintjén történik. A társadalmak feletti ellenőrzés megkaparintásával a piac irányítása is a kezükbe került, ami kontraszelekciós folyamatokat indukál. Ez nem összeesküvés elmélet, hanem rideg valóság. A szabad piac csak valódi köztársasági (közmegegyezésen alapuló jogállamiság) államformák keretében működhetne. Az oligarchiák uralta közegben azonban a pénzügyi-gazdasági összefonódások, vadkapitalista elnyomó apparátust hoztak létre.
A vadkapitalizmus társadalmi közege a liberalizmus, ami szöges ellentétben áll a renden alapuló demokratizmussal.
A vadkapitalizmus rabló jellege miatt rövid életű társadalmi formáció, ez magyarázza a Marx által leírt ’két lépés előre egy lépés hátra’ kapitalista ciklusosságot.
Magyarországot felkészületlenül kapta derékba és fosztotta ki a Wall Street koordinálta rablóbanda. Nincs szó utópiáról, megtervezett fosztogatás van.

Orbán utalt beszédében Roosevelt elnök New Deal-jére. Roosevelt elnök a 20-as évek elején összeállt oligarchiák rablása által generált világválságnak szabott gátat a társadalomra támaszkodva. Ő vezette be többek között a minimálbért a gyárosok megfékezésére. Roosevelt a társadalomra támaszkodott az oligarchiákkal szemben, ami Kennedy 1963-as meggyilkolásáig tudta védeni a valódi köztársaságot.

A magyar társadalmat amerikai minta alapján szervezték át, mesterségesen hozva létre az oligarchiákat. Mára ezek a volt apparatcsikokból hitelekkel és kisajátításokkal összeeszkábált mágnás-szövetségek teljesen eladósították az országot.

Hogy ez mit jelent? Idézet Orbán beszédéből: ” 2011-ben az előttünk álló költségvetési évben 2 858 milliárd forintot kell majd visszafizetnünk. 2012-ben nagyjából ennél valamivel kevesebbet, és 2013-ban pedig még ennél is többet: több mint 3 000 milliárd forintot.”
Ez azt jelenti, hogy 3 év alatt közel 10 000 milliárd forintot kellene adósságként visszafizetni. Kiírva ez ennyi: 10 000 000 000 000, ami egy főre 1 millió Ft-t jelent, beleértve a csecsemőket. Egy négy fős családnál ez pl. 4 milliót jelent stb...
 
A magyar nép a 20. század eleje óta nem csinál mást csak fizet. Amikor kikecmergett az első világháború adósságaiból, akkor jött a második világháború. Mire önerőböl(!) ujjá építette az országot, és nagyjából visszafizette a háborús kártérítéseket, egy olyan háborúért amibe belekényszerítették (a főbűnös németeket kirántotta a Marshall segély), jött az IMF a Wall Street bagázzsal és 30 év alatt akkora adósságot vágott az ország nyakába, amit még Orbán Viktor sem mer kiejteni a száján.

Antall József állítólag a Wall Street guru Soros György nyomására anno nem igényelte a 10 év alatt észrevétlenül(?) megnövekedett adósság elengedését a rendszerváltás kapcsán, pedig megtehette volna. Kifizettük. Ehhez persze az országnak gyakorlatilag el kellett adnia a háború óta keservesen felépített gazdaságát, a Bokros csomagról nem beszélve. A ’vigalom’ most sem tartott sokáig, mert a világ egyetlen beismerten szélhámos miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc megint begyűjtött pár száz milliárdot.

Orbán Viktornak nem hajbókolnia kell, hanem világosan értésére kell adnia a folyamatosan idepofátlankodó nagyhatalmaknak, hogy elég volt, a magyar népnek is joga van a normális életre. Rákosi cionista bandája, vagy a rendszerváltás fosztogatói külföldi segítség nélkül nem terrorizálhatták volna, nem pusztíthatták volna le az országot.
Orbán végre felfoghatná, hogy a Gyurcsány – Bajnai duót támogató Barosso vagy Merkel asszony a csontokat gyűjtögető beteges Bush családdal együtt a másik oldalon van.

Horthy Miklós szó szerint az életével játszott, amikor a végletekig ellenszegült Hitlernek a zsidók deportálását, vagy a hadbaszállás halogatását illetően. Az orosz konzervatívokat sokkoló Kádár sem lehettet biztos abban, hogy a szőnyeg szélén álldogálást bőrfotelben vagy fapriccsen fogja kipihenni (neki Brezsnyev cuppanósait is állnia kellett).
Sok mindent kiabálhatnak az utódok a 20. század két kiemelkedő magyar politikusára, csak azt nem, hogy vezetésük alatt gyengült az ország. Gyenge ország nem bírta volna ki ezt a 20 évet.

Orbánnak tehát nem kell Rooseveltet vagy Barosso-t idézgetnie. A magyar múltban is vannak példák, csak ki kell kotorni őket a globalizáció szele által rájuk fújt szemét alól.
A recept egyszerű: magyar társadalommal a magyar társadalomért, és csak annyit alkalmazkodva a többiekhez, amennyit az ország érdeke elbír. Ahogy az erős nemzetek csinálják.

A magyar adósságot pedig azok fizessék meg, akik összehozták azt. A magyar nép ahogy a 80-as években nem evett sütit, úgy az elmúlt húsz évben sem. Az IMF a nyugati bankokkal szaladjon rá bátran a magyar öltönyösök offshore számláira, ahogy teszik ezt más bűnbandák esetében. Próbálják már maguk behajtani rossz kihelyezéseiket. Brüsszel ne csak akkor sikítson amikor melegek akarnak hancúrozni a Hősök terén, vagy a  főbankár havi 8 milliós fizetését kell védeni, hanem akkor is, amikor a korrupt magyar politikai elitet megvesztegeti a Strabag vagy Mercedes, vagy amikor a csalással választást nyert miniszterelnök a hazugságai ellen tüntető tömeget brutálisan szétvereti, vagy diktatórikusan nevezteti ki utódát.

Ha Brüsszel mosolyogni tudott Gyurcsány hazudozásain, akkor most is mosolyogjon a kifordított zsebek és égre mutató középső ujj láttán.
M E R T E Z T A Z Ö S S Z E G E T N E M L E H E T V I S S Z A F I Z E T N I .
Ezt magyarázza el Brüsszelben Orbán Viktor.
Meg azt, hogy az országnak magyar tulajdonba kellenek azok a kereskedelmi és termelő vállalatok, amelyeket a zömében MSZP kötődésű siherehad borravalóért a kezükre játszott.


Across