Az Orbán rezsim

Lázár János fideszes frakcióvezetőnek kellett felvilágolnia a KDNP-t arról, hogy nem koalíciós kormányban vannak.
Magyarán a KDNP egy nulla. Lázár híres az ostoba és nyers megnyilvánulásairól, a mostani is ilyen volt annak ellenére hogy a valót mondta. A Fidesz diktátuma ugyanis nyers valóság, mégha ennek hangoztatása ostobaság is.

Ha valaki még mindig nem értené, Magyarországot a rendszerváltás ürügyén kifosztották, mégpedig a rendszerváltók közreműködésével, köztük a Fidesszel. A háború után a lakosság több évtizedes kőkemény munkával teremtette meg azt a gazdasági alapot, amit a fiatalabb generáció ma már elképzelni sem tud, és ami 20 év alatt porladt el az egymást váltogató kormányok kezei alatt.
A magyar politikusok azért hazudnak, mert ez akarják eltussolni, rezsim pedig azért kell, mert már nem csak a nyugdíjasok félnek a holnaptól.


Orbán rezsimje idegen érdekeket szolgál

Rendszerváltáskor a politikai elit, mint már annyiszor a történelem folyamán, ismét cserbenhagyta az országot. A törökök, osztrákok, németek, oroszok után a változatosság kedvéért, most az új világrendet hirdető nyugati gyarmatosító összefonódások szolgálatába szegődtek. Ez az összefonódás lényegében a Rockefellerek és Rotschildok köré szerveződő félig titkos oligarchiális képződmény, ami nem kisebb célt tűzött ki, mint a világkormány létrehozását saját irányítás alatt. Olyan agyon dokumentált és nyilvánvaló tényről van szó, amit ma már nem lehet titkolni.

A rendszerváltás óta minden magyar kormány ennek a susmus összeesküvésnek az igényeihez alkalmazkodott.
Az ország a Bilderberg csoport és a vele szorosan együttműködő nemzetközi cionista hálózat játékszerévé vált. Fontos leszögezni, hogy Rockefellerék nem egy demokratikus világkormányt képzeltek el, hanem egy totalitáriust, ahol a dolgozó vagy szolga kasztnak esélye sincs az uralkodó réteg igájától való szabadulásra.
A jelenlegi pátriárka David Rockefeller nyilatkozataiból, valamint számtalan dokumentumból és tényből ez egyértelműen következik.

Az új világrend lényege tehát a társadalmak és nemzetek polarizálása, az uralkodó összefonódás hatalmának stabilizálása, az elnyomottak függőségének elmélyítése. A jelenlegi európai és amerikai válságok lényegében ezt a polarizációt mélyítik el. Érdemes megfigyelni, hogy mindenhol a lakosság szociális ellátottságán spórolnak, az átlagemberek zsebeiben kotorásznak, és véletlenül sem nyúlnak a ’nagy halak’ összeharácsolt vagyonához.

Az új világrendet azonban saját stratégiája sodorja végzete felé, mert a tömegek manipulálásával és kiszipolyozásával a rendszer instabillá vált, ill. a kívül maradó országok relatíve megerősödtek. A hódítás eszközeként használt korrupció és erőszak, belülről rágja szét az EU és az USA alapvető gazdasági struktúráit.
Ugyanakkor világszerte rohamosan nő azok száma, akik tudatára ébredtek a nagy átvágásnak. Ma már bárhol elszakadhat a lánc.

Orbán Viktor rezsimje ebbe a képbe illeszkedik, mégpedig meglehetősen előreszaladva.
Miután a Gyurcsány banda szétlopta amit még lehetett, és porig alázták a nemzetet, Orbánnak nem kellet nagyon megerőltetnie magát ahhoz, hogy a hozzá menekült nép rinyálását kihasználva rezsim építgetésbe kezdjen. Mégpedig ahogy a nagykönyvben írva vagyon.

A Bilderberges és cionista dominancia a politikai tendenciák mellett konkrét személyeken is tetten érhető.
A cionista Fekete János hozta be a Bilderberges érdekeltségű IMF-t, majd adósította el az országot a 80-as években, mielőtt Izraelbe távozott.
Az ellenzéket a cionista Bilderberges Soros György pénzelte és képeztette ki ugyancsak a 80-as évek második felében. Erről ő maga is beszámolt . Orbánt és Kövért is a jó öreg Soros -bá taníttatgatta.

A Bilderberges Surányi György az ország aranykészletét tüntette el, mintegy 60 tonnát.
A Bilderberges Bokros Lajos próbálta meg először legatyásítani a lakosságot, de már Hornéknak is fájt amit művelt, ezért menesztették. (Megszorítások ide vagy oda, Bokros azért szemrebbenés nélkül vágta zsebre a 10 milliós végkielégítését.)
Bilderbergesek még Járai Zsigmond, Kádár Béla, Kassai Róbert és Orbán örökös külügyminisztere Martonyi János is.

Ismertebb korporésönök közül az IBM, Xerox, Shell, Nokia, Daimler, Unilever, Raifeissen, Microsoft, Google, stb sütögeti még gesztenyéjét az üst körül.

A Fidesz testvérpartja, az apartheid Izrael Likud pártja háborús bűnösökkel az élén. Az Izraelben kitüntetett Német Sándor Hit gyülekezete nem véletlenül vétetett fel a hivatalos vallások közé, a keresztyény ’koalíció ’ nagy bánatára. A cionista lobbit könnyű lekenyerezni a zsidó Jeruzsálem sorsszerűségének hangoztatásával, és a lobby keze messzire elér.

Mennyre kopírozza Orbán Rákosit? Mivel analóg a két felállás, azaz mindkét rezsim idegen hatalom szolgálatába szegődött, nagyon. A fő díszletek pedig a sztálinista Nagy Imre és az amerikai Ronald Reagen szobrai.
Vigyázat nem bohózat, legalábbis nem annak szánták.
Sztálin az orosz kommunizmust erőltette az országra, Reagen az amerikai vadkapitalizmust. Hogy melyik ártott többet, azon lehetetne vitatkozni. A kettő közt a lényeges különbség, hogy az egyik szobrát már ledöntötték.

A párhuzamok természetesen itt nem érnek véget. Orbán ugyanúgy megsarcolja a társadalmat ahogy Rákosi tette, csak ő nem a padlást söpri le, hanem különféle ürüggyel a megtakarításokra próbál rátenyerelni.
Munkatábor helyett most közmunkaprogramok lesznek, és értelmiségiek reklámozzák milyen jó egyetemi végzettséggel éhbérért segédmunkát végezni, míg 8 általánossal és kellő helyezkedéssel akár sztárbrókerségig is viheti az ember.
Ez a liberalizmus, legalábbis a magyar változata.

A rendőrség karhatalmi és pénzbegyűjtő szerepe tovább erősödik (emelkedő bírságok). Az ötvenes években Nagy Imre az ávósok rendőrségbe pumpálásával ért el hasonló hatást.
Kádár túl puhány volt a társadalom irányában az állami vállalataival ill. szociális juttatásaival, valamint túl szigorú a szélhámosokkal szemben, akik könnyen kerülte akkortájt rács mögé.
A rendszerváltás óta mintha ez fordítva lenne.

Orbán részben kényszerpályán van, de ezen a kényszerpályán láthatóan egyre jobban érzi magát, pedig nem kéne.
Karl May és Fenimore Cooper után Mussolinitől is olvashatna valamit. A biográfiáját feltétlenül…