Orbán Viktor köszöni, szereti a gesztenyét

Orbán Viktor köszöni, szereti a gesztenyét, mármint amit Gyurcsány Ferenc kapart ki neki, jól összeégetve a kezét. Gyurcsány Ferenc mialatt Lendvai szintjére süllyesztette az MSZP-t és baloldalt, akaratlanul is teret csinált riválisának, valahogy úgy, ahogy Hitler Európa lerombolásával végül az USA-nak biztosított terepet.
Gyurcsány Ferenc azt is megmutatta Orbán Viktornak, hogy a társadalmi érdekek és elvárások semmibevételével is lehet kormányozni, törvényeket megszegni vagy újraírni, az elégedetlenkedőket pedig rendőr terrorral szétkergetni.
Hogy Orbán Viktor mennyiben kíván élni az elődje által biztosított lehetőségekkel a tudatilag szétzilált, vagyonából kiforgatott nemzete ellen, a közeljövőben kiderül.

Egyenlőre annyi látszik, hogy külpolitikában az elsődleges feladatok az Afganisztánba küldött katonák létszámának megduplázása, ill. az évek óta húzódó németországi radarállomás Magyarországra telepítésének garantálása. Az afganisztáni szerepvállalásról annyit, hogy a talibánok elleni amerikai keresztes háború valódi okait lényegében a mai napig homály fedi, azoknak semmi köze sincs Magyarországhoz, a radarállomás telepítésnek pedig az üzleti és környezetvédelmi vetületei mellett eltörpül a katonai jelentősége. Leegyszerűsítve tehát Afganisztán a titokzatos ’új világrendről’, a radarállomás meg arról szól, hogy a németek a Nato-val karöltve jó pénzért ide raknának egy rakás vasat, amit pár év múlva majd tovább lehet hurcolni mondjuk Szerbiába (add tovább mert hülye maradsz játék).
Orbán külpolitikája tehát az első szösszenetek alapján egybevág Gyurcsányéval, csak most az MSZP-sek fogna tüntetni a Fidesz által erőltetett radarállomás ellen. Ez nem színház, vagy vicc, ahogy egyesek gondolnák, hanem rideg valóság, nevezetesen hogy bábkormány állításánál többre nem képes az IMF gyámság alá helyezett magyar politikai ’elit’.

Gyurcsány azt is megmutatta, hogy önhatalmúlag államfőt csinálhat akár barátjából is, ha kell törvénytelen eszközökkel. Természetes hogy Orbán is élni kívánt az ölébe hullott lehetőséggel, ő az udvartartásából neveztette ki köztársasági elnökké egyik bizalmasát.
Neki ehhez elegendő volt az erre a célra összeeszkábált törvény, ami a társadalmi ellenőrzés utolsó bástyáját volt hivatott szétverni.

Schmitt Pálról keveset tudni annak ellenére, hogy közéleti szereplőként folyamatosan tűzközelben volt.
Az egykori vívó olimpiai aranyérmes csapattag már a Kádár korszakban az OTSH elnökhelyetteseként a miniszterhelyettesi rangig vitte (ekkor bojkottálták politikai okokból a Los Angelesi olimpiát). 1998-ban az MSZP-nél ajánlkozott, hogy színeikben indulna a budapesti főpolgármesteri címért, aztán 2004-ben már a Fidesz erősségeként lett tagja az Európai parlamentnek.
Nem tudom miért, nekem Jack London kutyafőhőse Buck jut róla eszembe, aki a zord időjárási viszonyok között mindig kiszimatolta a széljárást, és megtalálta a legvédettebb és persze legkényelmesebb vacoknak való helyet. Jack London és Orbán Viktor Buckja közt azonban lényeges különbség, hogy míg az előbbi hőstetteiről és bátorságáról legendák keringtek a messzi északon, addig ez utóbbi tetteiről szinte semmit sem lehet tudni, mintha megelégedne az ösztönei nyújtotta előnnyel.
A beiktatási cécón végül is két figyelemre méltó dolog történt. Az első, hogy a meghallgatásakor a terembe lépve odament a hallgatóság közt elvegyülni próbáló Gyurcsány Ferenchez, és őszinte örömmel rázogatta kezét (végső soron neki köszönheti elnökké választását, hiszen Gyurcsány baklövései nélkül Orbánnal együtt talán már elnyelte volna a magyar politikai ingovány), a másik az István király Imre fiához intézett intelmeiből való idézés.
Divat manapság az államalapítót idézni, hiszen az ország visszaadása a magyar társadalomnak lassan valóban felér egy államalapítással.

Schmitt Pál az alázat és szolgálat fontosságát emelte ki a lassan ezeréves beszédből.
Arról nem beszélt, hogy István király a jámborság magasztalása előtt kemény kézzel rendet tett az országban, leszámolva a kiskirálykodni akarókkal.
Schmitt Pál arról sem beszélt hogy az akkori uralkodó országot alapított és nem felélte azt, ill. hogy a hódítók ellen megvédte az országot és nem kiszolgáltatta nekik.
István király csak ez után beszélt az isten és nemzet felé tanúsított alázatról és szolgálatkészségről.

Schmitt úr hangsúlyozta a csapatszellem fontosságát is, a kérdés azonban egyenlőre nyitott, hogy vajon milyen csapatösszeállításra gondol.
Mert mit várhatna az ország mondjuk egy jámbor köztársasági elnök által összeterelt Orbán, Gyurcsány, Csányi, Kóka, Kapolyi, Bajnai, Demján, Széles, Bokros, Boros, Pintér nemzeti tizenegytől? Valószínűen azt, amit eddig is kapott…

Across