Hogyan tovább Észak Korea?
A legszerencsésebb az lenne, ha a két Korea valahogy egymásra találna. Probléma azonban, hogy az esetleges újraegyesülést a három érintett nagyhatalom háromféleképpen képzeli el.
Nagy lehetőség áll a világ vezetői előtt, hogy a rakoncátlankodó Észak Koreát valahogy visszatereljék a demokratizálódó többség közé.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Szombaton szívroham következtében hirtelen elhunyt Kim Dzsong Il, a ”szeretett vezére” és diktátora Észak Koreának Hogy mennyire rejtett országról van szó azt az is mutatja, hogy a világ csak azután értesült a haláláról, hogy azt az ország hivatalos hírközlő szervei két nap múlva bejelentették. Ez valahol nagy pofon a nagyhatalmak titkosszolgálatainak.
Sem a nemzetközi sajtó sem a nagy diplomácia nem ocsúdott még fel a hirtelen esemény kapcsán, és egyenlőre olyan pletyka színtű dolgokon csámcsognak, hogy mennyire lehet őszinte az utcákon jajveszékelő tömeg gyásza, vagy miért nem voltak könnyek a vezető halálát sírva közzé tevő bemondónő arcán. Részvétnyilvánítás az új államfőnek elvesztett apja miatt, a főgonosznak bélyegzett ország esetében természetesen szóba sem jöhet, a tudósítások inkább a nagyobbik fiú botrányait és az elhalálozott vezető szeszélyeit ecsetelik.
Pedig hát nagy lehetőség állna a világ vezetői előtt, hogy a rakoncátlankodó országot valahogy visszatereljék a demokratizálódó többség közé. A lehetőség azért is rendkívüli mert az új ”vezér”, az elhunyt diktátor 27 éves fia a svájci Bernben tanult, és inkább nyugati szenvedélyeknek hódol mint keletieknek, legalábbis a sportot és szórakozást illetően.
Kérdés azonban hogy ez mennyi változást eredményezhet Észak Korea politikájában.
Ezen vezetői szinten a fiatalság inkább hátrány mint előny, de az is látszik, hogy a Kim Dzsong Il bebiztosította fia indulását az alaposan megszűrt koreai felső vezetéssel, akik között egyetlen egy sem akadt aki szombaton megeresztett volna egy telefont.
A nyugati nagyhatalmak miután magukhoz térnek várhatóan megpróbálják majd megkörnyékezni a fiatal vezetőt, hiszen mégiscsak egy atomhatalomról van szó, a világ negyedik legerősebb hadseregével, ami azért azt is sejteti hogy Észak-Korea koránt sem olyan elesett ország, aminek megpróbálják feltüntetni.
Kim Dzsong Un meglehetősen zárkózott életet élt Svájcban, így nem sokat lehet tudni róla. Fiatalként megélte mi van nyugaton, és most hirtelen egy keleti diktátor szerepét osztották rá. Mennyi ragadhatott rá apja paranoiájából, aki csak vonattal mert utazni, és olyan ’indikátor’ pálcikákkal étkezett melyek elszíneződtek méreg hatására. Hogyan fog szót érteni hazája kommunista vezetőivel?
Hogyan kommunikál majd a népével, vagy a dörzsölt kínai és egyéb nagyhatalmi vezetőkkel? Egyáltalán van-e, vagy lehet –e saját politikai elképzelése, és főleg lehet-e elég ereje és rutinja annak kivitelezésére.
Az utóbbira a válasz egyértelmű nem.
Észak Korea 4 lényeges erő között őrlődik, a kínai, amerikai, dél-koreai és orosz érdekek gyűrűjében.
A legszerencsésebb persze az lenne, ha a két Korea valahogy egymásra találna. A fő probléma azonban az, hogy az esetleges újraegyesülést a három érintett nagyhatalom háromféleképpen képzeli el.
