Szent István szobor leleplezése

Főoldal / Művelődünk / Média / A média robotosa / A Szent István szobor leleplezése

A Szent István szobor leleplezése
Nyomtatás
E-mail küldése
Új hozzászólás
Olvasták: 223
Hozzászólások: 0

Augusztus 20-án Szent István emlékétől hangos az ország. A király emléke szoborrá merevedett. A méltatás elsődleges oka: (egyetlen szempontja) megmaradásunk záloga a szentté avatott király által felvett kereszténység és a létrehozott államszervezet.
Tényleg megmaradtunk (ez idáig). Szent István király óriási egyéniség. Nem hiszem, hogy van még az emberi történelemben olyan uralkodó, aki annyira meghatározta népe további sorsát, mint Ő.
A méltatók mindig csak arról beszélnek, mit tett a nagy király. A hogyanról, valahogy elfelejtkezünk. Pedig az ördög a részletekben van, és ennek következménye a magyar történelem. Muhi, Mohács, Trianon, minden állomás, esemény csírája, oka a szentistváni mű!
Mit tett Szent István? – felvetette népével a kereszténységet. Hogyan? Az ellenálló törzsfők és a pogánylázadások leverése útján. Amikor Szent Istvánról beszélünk, elfelejtkezünk a puszták népéről, pedig összetartoznak. Illyés Gyula így ír erről (Puszták népe 61., 62.,64. oldal, Móra kiadó):

„A betelepülő törzsek már számuknál fogva sem szállták meg az ország egész területét, egymás között, hatalmas sávokat hagytak…
Ezeket a területeket, az ország területének kb. felét, István egyszerre királyi, azaz saját birtokának jelentette ki…Koppányék az ősi vallással először is az ősi szabadságot akarták megvédeni…Leverték őket, az életben maradottakat…rabszolgákká bélyegezték…A még szabad földeket egy-két idegen vitéz birtokának nyilvánították.
(Azok a páncélos német lovagok birtokai lettek, akik a hittérítést karddal végezték, és akik úgy tekintették a magyar jobbágyaikat, mint az amerikai telepesek, néger rabszolgáikat!)
A rabszolgák, nevük után ítélve mind magyarok!...Míg a föld magántulajdonosai kezdetben, s később is szinte kivétel nélkül idegenek voltak, főleg németek… Az ország ügyeinek vezetéséhez jogot a földtulajdon adott… A fennmaradt számtalan perirat szerint sehol a rabszolgákat úgy ki nem uzsorázták, mint a király által juttatott apátsági területeken. A XII. és XIII. század csak a kolostorok elleni jajongástól zajlik… Van korszak, amikor Ausztriában a robot évi tizenkét nap, nálunk ugyanakkor heti három nap!”
Innen érthető az egyházi hála: valóban nekik „szent”, aki nekik ennyit adott. Ezt tette népével a Szent király!
A magyar törzs és nemzetségfők megsemmisítésével, és a német lovagok, olasz és német papok „ország vezetésbe” emelésével megteremtette a máig jellemző idegen eredetű, érzelmű és érdekű uralkodó osztályt és ország vezetés alapját.
Itt keresendő történelmünk minden kínjának, szenvedésünknek, balsorsunknak minden gyökere! Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
A ma Szent István éltetők megint a németekhez kívánják az országot csatlakoztatni. Mert jóakarónk, nekünk a német! Ma – holnap „boldog emlékezetű” lesz a Habsburg – ház. Az amnéziában szenved, vagy nagyon is jól tudja a régi receptet, amely szerint a „német lovagok” segítségével a mi zsírunkon süti a maga pecsenyéjét.
Ha valamit fel tudunk hozni a király mentségére, az a ősi szittya-magyar kevélység, amellyel mind első akar lenni, az egyenlők között. Így akadály volt az akkor kötelező korparancsnak, a központi hatalom megteremtésének, és alkalmatlan a feudalizmus hűbéres alanyának.
Függelék
Szent István király felrúgta, sárba taposta hatalmának erkölcsi alapját: a vérszerződés illetékes pontjait is. Az uralom alapja a vérszerződés első szakasza szerint:
-„ameddig életünk tart, sőt utódaink életének fogytáig mindig Álmos vezér ivadéka lesz a vezérünk.”


Második szakasz:
-„ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban”
/márpedig az országot közösen szerezték!/


Harmadik szakasz:
-„azok a fejedelmi személyek, akik szabad akaratukból Álmost vezérnek választották, soha a vezér tanácsából ki
ne maradjanak”
/ nem maradtak ki, legyilkolták őket!/


Negyedik szakasz:
-„ha valaki az utódok közül, a vezér személyéhez hűtlen lenne, és viszályt keltene, a vezér és rokonai között,
annak úgy hulljon vére, ahogy a miénk hullott, amikor Álmossal vérszerződést kötöttünk”


Ötödik szakasz:
-„ha valaki az utódok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa”


Nem ők voltak /lettek/ a vezérhez hűtlenek, hanem az, ő hozzájuk! A szerződést szegő is a magát királlyá tevő fejedelem! Aki nem tartott a pogány Istenektől, és nem fogott rajta a pogány átok! Mint tudjuk, István Álmos ivadéka helyett / az apja, Géza által meggyilkoltatott testvér báty, Mihály fiai helyett / a nápolyi
Orseoló Pétert nevezi ki utódjául, s koronáztatja királlyá a bajor Gizella által.