Titkok Izrael archívumaiban

Jonathan Cook izraeli író, újságíró írása alapján

Az etnikai tisztogatás bizonyítékait továbbra is elzártan őrzik

A történelmet lehet hogy a győztesek írják, ahogy ezt Winston Churchill egykoron megfogalmazta, de az archívumok kinyitása veszélyt jelenthet az izraeli nemzetre, legalább akkorát, mint egy tömegsír feltárása.
Ez a veszély indokolja Benjamin Netanyahu izraeli elnök múlt hónapban hozott döntését, miszerint az érzékeny dokumentumok titkosítását 50 évről 70 évre emelte.

A 70 éves titkosítás válasz azon újságírók kérésére, akik bíróságon keresztül akartak hozzáférni az Izraelt létrehozó 1848-as háború és az 1956-os Szuezi válság dokumentumaihoz.

Az archívum vezetője szerint sok dokumentum ”alkalmatlan a közvélemény betekintésére” mert kétségeket támaszt Izrael ”nemzetközi joghoz ragaszkodását” illetően. A kormány egyúttal arra figyelmeztet, hogy a részletesebb hozzáférés ”károsíthatja a nemzetközi kapcsolatokat”…

A makacsság nem meglepő, hiszen évtizedekig azt tanították, hogy Izrael nagyvonalúan megengedte a Golan fennsík arab lakosságának hogy maradjon az 1967-es megszállást követően, de négy Druze falu kivételével a lakosok elmenekültek, mert Damaszkusz (Szíria fővárosa) ezt tanácsolta. Volt olyan befolyásos izraeli újságíró, aki egyenesen azt állította, hogy a lakosság meg sem várta az izraeli hadsereg megérkezését, a ’gonosz hódítóktól’ való félelmük miatt... ”Bolondok, miért kellett elmenekülniük?”.

A Haaretz izraeli újság tényfeltáró interjújából azonban egészen más kép bontakozik ki.
Az egykori résztvevők beszámolói alapján 6000 lakost terrorizáltak és kényszerítettek otthonaik elhagyására, sokat közülük jóval a harcok után.
Egy katonai dokumentum felfedi a szír lakosság elüldözésének tervét, megkímélve a Golan fennsík Druze falvait, hogy elkerüljék a feszültség keltést az Izraelben lakó druzokkal.

A háború után földművelők ezrei rejtőzködtek barlangokban és fák között, hogy elkerüljék a kitoloncolást.
A katonaság a menekültek otthonait kifosztotta, majd lerombolta, hogy a 200 falunak még a nyomait is eltüntesse. Az első zsidó telepesek még látták az elüldözött tulajdonosokat, akik messziről nézték egykori otthonaik beszántását.

A Haaretz vizsgálata erősen megkérdőjelezi az izraeliek hagyományos felfogását, miszerint hadseregük a ”legmorálisabb a világon”.

Az 1948-as háborút feltáró új dokumentumok legalább annyira kiábrándítóak mint a Golan fennsíkkal kapcsolatosak.
A hivatalos történelem szerint a palesztinok az arab vezetők utasítására önként hagyták el földjeiket, abban a tudatban, hogy az egyesített arab hadsereg úgyis vérbe fogja fojtani a fiatal zsidó államot.
Az újonnan napvilágra került dokumentumok alapján azonban a jól felfegyverzett zsidó hadsereg több százezer palesztint üldözött el otthonaiból még azelőtt, hogy a zsidó államot kikiáltották volna, ill. egyetlen arab katona is Palesztinába érkezett volna.

A ’Dalet terv’ egyértelműen leírja a palesztinok több mint 80 százalékának előre megtervezett elüldözését és több száz falu lerombolását, hogy a lakosság ne tudjon visszatérni.

Az etnikai tisztogatás kényes pontja a megszállásnak. A dokumentumok hozzáférhetővé tétele még több részletet tárna fel a kivitelezést illetően – és ez az ami miatt Netanyahu és társai vonakodnak az archívum megnyitásától.
Pedig a hamis mítoszok leleplezése a megbékélés alapfeltétele, hiszen ez nyithatná fel az izraeliek szemét reményt adva a palesztinokkal és szírekkel történő reális konszenzus kialakítására.

Csak az igazság feltárása vethet véget a még napjainkban is tartó tisztogatási folyamatnak, melynek az utóbbi hetekben beduin családok estek áldozatul.

A békéért küzdőknek követelniük kell a titkosított dokumentumok azonnali nyilvánosságra hozatalát, és az archívumot zárolók szándékának tisztázását.