Iráni ellenlépések a nyugat fenyegetéseire
2012-02-20 - Politaktika Szerkesztőség
Az arab térség képlékenysége egyre inkább Iránnak kedvez, elsősorban az USA politikai kiismerhetetlensége és destabilizáló politikája miatt.
Irán megerősödése a nyugatnak pofon, izraelnek viszont a mese végét is jelentheti.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Irán egyre markánsabb ellenlépésekre szánja el magát az őt gazdasági blokáddal és katonai csapással fenyegető nyugati szövetséggel szemben. A napokban elzárták a francia és angol olajszállítmányok iráni csapját, ami még a figyelmeztető kategóriába tartozik, hiszen ezen országok olajszükségleteik 1-2 százalékát szerzik csak be Iránból. Görögország, Olaszország és Spanyolország viszont komolyabb bajba kerülne egy hasonló lépés esetén.
Irán nem csak gazdasági téren emberkedik egyre inkább, hanem politikai sőt katonai mezsgyéken is. Miután biztosította a hátát és bizonyos értelemben maga mellé állította Pakisztánt és Afganisztánt, vakmerő lépésként közös tengeri hadgyakorlatba kezdett a Homuz-szoros túloldalán levő Ománnal, ami akár a beígért szoros-blokádnak a főpróbája is lehet. Ez már Európa egészét érintené. Irán haditengerészetét nyilván nem lehet összemérni az amerikaival, azonban a térség stabilitásának szempontjából mégis fontos tényezőjéről van szó, hiszen 2008 óta az iráni haditengerészet vált a kalózok ellen vívott harc egyik meghatározó erejévé.
Irán hadihajói ma már az indiai óceánig is elmerészkednek, de Szíria kikötőiben is állomásoznak, a katonai egyensúly biztosítására törekedve.
Az arab térség képlékenysége egyre inkább Iránnak kedvez, elsősorban az USA politikai kiismerhetetlensége és destabilizáló ténykedés miatt. Líbia példáját elrettentésnek szánta a nyugat, de hosszabb távon szövetségeseiket is elrettenthetik, hiszen a forgatókönyvet, amit láthatólag Szíriában is alkalmaznak, bárhol bevethetik.
A lényeg, hogy készek megbuktatni bármilyen érdekeiknek ellentmondó rezsimet. A klánviszályoktól és törzsi ellentétektől túlfűtött régiókban a nyugat kínálta katonai segítség kapóra jöhet egyes helyi haduraknak vagy ambiciózusabb politikusoknak, de stabilitás szempontjából nem kifizetődő, amit jól mutat Irak, Afganisztán és most már Líbia példája is.
És persze az eszközökben sem válogatnak. Ahogy Líbiában is vállvetve harcoltak az oroszokat váltó fő-gonosznak kikiáltott al Quedával, úgy Szíriába a szomszédos Irakból szervezik a felforgatókat és fegyveres ’felkelőket’, ahol amúgy az amerikai csapatok érkezése után vert gyökeret a terrorszervezet.
Szíria stratégiai fontossággal bír az Irán ellenes elszigetelési kísérletében, hiszen annak első számú szövetségeséről van szó. A szíriai ellenzék vezetője már kijelentette, hogy hatalomra jutása esetén szakít Iránnal, ami jelentős ösztönző erővel bír egy nyugati katonai beavatkozásra.
A napokban Szíriában járt kínai delegáció azonban óva int a líbiaihoz hasonló beavatkozástól, és a kínai mértékadó médiák a nyugat erőszakos belügyekbe való beavatkozásáról cikkeznek.
Anglia és az USA eközben béke misszionárius szerepkörre váltottak, akik mindent elkövetnek, hogy féken tartsák Izraelt. Izrael az USA-tól kapott technikai fölénye ellenére is a közel-kelet egyik legsebezhetőbb országa, ami nagyhatalmi támogatás nélkül komoly bajba kerülne, hiszen agresszivitásával és arab ellenes apartheid politikájával szinte az összes szomszédját magára haragította.
Irán megerősödése a nyugatnak pofon, Izraelnek viszont a mese végét is jelentheti.
Irán nem csak gazdasági téren emberkedik egyre inkább, hanem politikai sőt katonai mezsgyéken is. Miután biztosította a hátát és bizonyos értelemben maga mellé állította Pakisztánt és Afganisztánt, vakmerő lépésként közös tengeri hadgyakorlatba kezdett a Homuz-szoros túloldalán levő Ománnal, ami akár a beígért szoros-blokádnak a főpróbája is lehet. Ez már Európa egészét érintené. Irán haditengerészetét nyilván nem lehet összemérni az amerikaival, azonban a térség stabilitásának szempontjából mégis fontos tényezőjéről van szó, hiszen 2008 óta az iráni haditengerészet vált a kalózok ellen vívott harc egyik meghatározó erejévé.
Irán hadihajói ma már az indiai óceánig is elmerészkednek, de Szíria kikötőiben is állomásoznak, a katonai egyensúly biztosítására törekedve.
Az arab térség képlékenysége egyre inkább Iránnak kedvez, elsősorban az USA politikai kiismerhetetlensége és destabilizáló ténykedés miatt. Líbia példáját elrettentésnek szánta a nyugat, de hosszabb távon szövetségeseiket is elrettenthetik, hiszen a forgatókönyvet, amit láthatólag Szíriában is alkalmaznak, bárhol bevethetik.
A lényeg, hogy készek megbuktatni bármilyen érdekeiknek ellentmondó rezsimet. A klánviszályoktól és törzsi ellentétektől túlfűtött régiókban a nyugat kínálta katonai segítség kapóra jöhet egyes helyi haduraknak vagy ambiciózusabb politikusoknak, de stabilitás szempontjából nem kifizetődő, amit jól mutat Irak, Afganisztán és most már Líbia példája is.
És persze az eszközökben sem válogatnak. Ahogy Líbiában is vállvetve harcoltak az oroszokat váltó fő-gonosznak kikiáltott al Quedával, úgy Szíriába a szomszédos Irakból szervezik a felforgatókat és fegyveres ’felkelőket’, ahol amúgy az amerikai csapatok érkezése után vert gyökeret a terrorszervezet.
Szíria stratégiai fontossággal bír az Irán ellenes elszigetelési kísérletében, hiszen annak első számú szövetségeséről van szó. A szíriai ellenzék vezetője már kijelentette, hogy hatalomra jutása esetén szakít Iránnal, ami jelentős ösztönző erővel bír egy nyugati katonai beavatkozásra.
A napokban Szíriában járt kínai delegáció azonban óva int a líbiaihoz hasonló beavatkozástól, és a kínai mértékadó médiák a nyugat erőszakos belügyekbe való beavatkozásáról cikkeznek.
Anglia és az USA eközben béke misszionárius szerepkörre váltottak, akik mindent elkövetnek, hogy féken tartsák Izraelt. Izrael az USA-tól kapott technikai fölénye ellenére is a közel-kelet egyik legsebezhetőbb országa, ami nagyhatalmi támogatás nélkül komoly bajba kerülne, hiszen agresszivitásával és arab ellenes apartheid politikájával szinte az összes szomszédját magára haragította.
Irán megerősödése a nyugatnak pofon, Izraelnek viszont a mese végét is jelentheti.
"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
