A „Nober-díjas nemzetgyalázás” című Magyar Nemzet cikke tökéletesen igazat írt, pedig csak hézagosan ismertette a Kertész Imrére vonatkozó megállapításokat, véleményeket. Már maga a Nobel-díj megadása is egy nemzetgyalázás volt. Akik előterjesztették maguk is tudták, hogy Kertész írói tevékenysége még akármilyen kisebb minőségű, pláne nem egy ilyen magas rangú kitüntetéshez egyenlő a nullával.Ugyanis az előző évben a magyar irodalom jegyében rendezett Frankfurt- i könyvkiállításon még a nevét sem ismerték. Nem is ismerhették, miután addigi „irodalmi” tevékenysége egy plágiumnak minősülő írásban merült ki. A kitüntetés jellegét az alábbi idézetek fogalmazták meg:
A Nober-díjat azért kapta, hogy " a magyaroknak adjanak egy körmöst." Irta a finn Helsinki Sonomat lap. M.Dem. 2004 júl 1.
"Kertész Imrét kitüntették irodalmi Nobel-dijjal. Amire a New York Times szerint politikai okokból került sor. M.Demokrata 2004.júl.1.
A kitüntetésre tulajdonképpen
- nemcsak Landessmann magyarországi főrabbi kijelentésének mintegy
igazolandó folytatásaként kerülhetett sor
(„Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról ,akkor nem maradna más csak a bő gatya és a fütyülős barack.”(Landeszmann dosszié 17 old.) hanem a
-a magyar nemzettudat elleni támadásnak a magyar irodalom területére történő
kiterjesztését is szolgálta a Szentkorona, a Szent Jobb, az Árpádsávos zászló, a Turul madár, a Himnusz stb. után, Simon Perez Izraeli elnök által bejelentett, már nem is leplezett cél érde-kében. (Felvásároljuk Magyarországot)

Az pedig,hogy egyes történések, avagy személyek bárminemű bírálata borzasztóan irritálja a magyargyűlölő SZDSZ-t, -melynek Gusztos Péter adott most hangot a parlamentben- az ennek a pártnak lényegéből fakadó hozzáállása, megfelelő mennyiségű antiszemitázással, nácizás, fasisztázással, rasszistázással „leöntve”. Örvendetes számunkra azonban az, hogy ma már egyre nyilvánvalóbbá válik a magyar nép előtt, (lásd támogatottság) hogy az SZDSZ milyen célt szolgál, és kiknek az érdekeit képviseli. Ezért ma már a nemzettudat , a magyar-ság-szolgálat, a hazaszeretet minőségi etalonjává vált a le-antiszemitázás, le-fasisztázás, le-rasszistázás, annak gyakorisága és vehemenciájának mértéke szerint.

Sajnos Imre Kertész emlékezete is csak írói képességének szintjén vegzál, amikor arról beszél, hogy
„Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak”.

Mert hogyan is nyilatkozgatott a Nobel-díj átvételét követően?
Egy holland megkérdezi:maga magyar ? Kitérőleg azt felelem :zsidó vagyok. Németül mondom: Ich bin jude. És csak futólag észlelem, hogy egyáltalán nem feszéjez ez a kijelentés. M.Demokrata 2004.júl.22

"…nem kell nekem se haza, se otthon, se ország, nem tudok mit keresni a nemzet fogalmával '" " repüljön el ( a die Zeit riporterének szól) nély- repülésben Kelet.Európa fölött…fenntről gyönyörű, de ne probáljon meg landolni, mert ott élni lehetetlenség" M.Nemzet 2002 nov.5.
Ezek után azt gondolhatjuk, hogy hirtelen feltörő „Magyarország-szeretete” már a Simon Perez megálmodta virtuálissá váló magyarországi időkre vizionál ?
Minden hazáját szerető magyarnak feladata, hogy ez a fajta „Magyarság-szeretet, vízió is maradjon.
Az Isten bennünket úgy segéljen!

Pécs, 2009 nov. Gróf Endre közgazdász