Az IMF is kommentálni kényszerült a MOL vásárlását, és bár félrevezető nyilatkozatával tisztázni akarta magát, nyakig belekerült az ügyletbe.
Irina Ivascsenko IMF akárki hangsúlyozta, hogy a MOL vásárlása kapcsán hivatkozott IMF keret Európa bizottsági forrásokat is tartalmaz, amit nem lehet elválasztani az IMF által biztosított összegtől.


Miről is van szó?

Arról van szó, hogy az IMF célirányosan adta a hitelt, amit nem lehetne mondjuk a MOL vásárlására fordítani. Másrészt viszont tudni kell, hogy az IMF nem jótékonysági intézmény, hanem egy hatalmas átvágás, magánbankokkal és társaságokkal a háttérben, akik nem örülnének, ha Magyarország kiszabadulna a kezükből, és most egy közel 2 milliárd eurós ügylet finanszírozásáról van szó, amit hülyék lennének megakadályozni, bár megtehetnék.

Érdemes tudni, hogy az IMF nem pénzt utal, amikor hitelt ad, hanem úgynevezett SDR keretet biztosít, ami speciális lehívási jogot jelent a meghatározott összegig, mégpedig az éppen szükséges valutában. Tehát folyamatosan ellenőrzött banki transzferről van szó, amit az alapszerződésben rögzített kritériumok megszegése esetén bármikor meg lehet akasztani.
Jelen esetben Ivascsenko arra hivatkozik, hogy a lehívás már megtörtént, ezért egyrészt azt sem lehet pontosan tudni, hogy mennyi az IMF rész, és abba sem lehet beleszólni hogy mire legyen elköltve.

Először is az IMF keret felhasználásnál, ahogy más kereteknél is, ”fillére” ki van mutatva a költekezés. Ha nem így lenne, akkor egy nagyon bugyuta szervezetről lenne szó, és teljesen értelmetlen lenne, hogy azokban az országokban ahova befészkelték magukat, a főbankár az ő emberük legyen, akire aztán nemes egyszerűséggel ”kormányzó”-ként hivatkoznak (mintha az egész országot ő irányítaná).
Amikor tehát Fellegi úr azt mondta, hogy a srácok a Fidesztől az IMF-től kapott zsebpénzen fognak MOL-t venni, nagyon jól tudta miről beszél.

Hogy a lehívás után már nem tudnak beavatkozni az eseményekbe, ez megint csak hazugság.
A nagytőke (a Wall Street túl csúnya szó) olyan befolyásos pénzintézetéről van szó, ami legalább annyira csinálója a politikának, mint amennyire eszköze. Orbánt ugyanúgy s.ggbe rúghatnák Brüszelben, ahogy ezt pár éve Gyurcsánnyal tették. A MOL ügyletet egyetlen telefonhívással leállíthatják, egészen az összeg utalásáig. (Gyurcsány amúgy azután röpült, hogy márciusban az oroszok megszerezték a most visszavásárolt pakettet - nem mimtha a kettőnek köze lenne egymáshoz - vagy mégis?)

Ivascsenko tehát vagy nincs tisztában saját szervezetének működési mechanizmusával, vagy szándékosan hazudik.


Még egyszer tehát: Miről is van szó?

Arról van szó, hogy a legatyásodott magyar kormány 500 milliárd forint értékben, hitelre visszavásárolja egy statégiai vállalat 21%-os tulajdonjogát, hogy jobban beleszólhasson az ott folyó ügyekbe. Ha 3 800 000 magyar háztartással számolok, akkor ez háztartásonként közel 140 000 Ft –nyi plusz törlesztő részletet jelent majd, mert ezt is valahogy a lakosságból kell kisajtolni adókkal meg lakás elkobzásokkal stb., hiszen a magyar kormánynak az elkótyavetyélt gazdaság miatt más bevételi forrása nemigen van.
A lakosságnak az ügyletből amúgy haszna nem lesz, ahogy arra már felhívták a figyelmet, hiszen a benzinárat eddig is a magyar kormány balf.szsága röptette…