A magyarországi válság sajátosságai

Magyarország gazdasági válságának sajátosságairól azért nehéz beszélni, mert egyrészt abszurdnak tűnő okokra vezethetők vissza, másrészt a rendszerváltáskor meghonosított alapok kérdőjeleződnek meg.
Magyarország elhúzódó gazdasági válságának fő oka, hogy az országot rendszerváltáskor gyarmati szintre süllyesztették. Abszurdnak tűnhet az állítás, főleg annak tükrében, hogy az ország politikusai és médiái demokratikus átalakulásról és szabadságról beszélnek. Csakhogy az ország valójában szolgasorsra jutott, és minden ezt igazoló kritériummal rendelkezik. Azért fontos ennek a ténynek az ismerete, mert csak ennek tudatában lehet meghatározni azt a stratégiát, ami kivezethet a kátyúból.
Először is tudni kell, hogy a nyugati hatalmak történelme a mai napig a gyarmatosításról szól, melynek kulturális alapja a saját felsőbbrendűségükbe vetett hitük. A ’nyugati civilizáció’, ’nyugati kultúra’ kapcsán mindenki valami misztikus felsőbbrendű dologra gondol, valami pozitívumra, ami mutatja az emberiségnek az önmegvalósítás és szabadság felé vezető utat. A sok nyugati pozitívum mellett azonban legalább olyan sok negatívum is van, ami a fejlettebb technológiával való visszaélésből, elnyomásból és esetenkénti brutalitásból származtatható.

A fegyverrel történő gyarmatosítás a 20.században szalonképtelenné vált, felváltotta az úgynevezett dollárdiplomácia, azaz a kifinomult gazdasági-politikai hódítás, a korábbi vallási ürügyet pedig felváltotta a 'demokrácia' terjesztése. A gyarmatosítás lényege azonban nem változott, olcsón dolgoztatni más országokban a saját felsőbbrendű kultúra terjesztésének ürügyén.

Az egykori szocialista országok az olcsó munkaerejükkel és diktatórikus rezsimjeikkel ideális célpontot jelentettek a nyugati gazdasági hódítóknak. A demokrácia ígéretével könnyen megtéveszthették a helyi társadalmakat, akik aztán szabadság helyett súlyos igát kaptak a nyakukba

Íme az agyonpublikált módszer, ami már az 1950-es években is köztudott volt.
Hitelekkel pénzügyi függőség létrehozása (IMF vagy Világbank által), fontos vezetők megnyerése (győzködéssel, vesztegetéssel vagy fenyegetéssel), a pénzmozgás felszabadítása (pénzkimentés lehetővé tétele – offshore utalások), a társadalom megosztása az ellenálló-képesség megtörése miatt (feszültsége keltés az etnikumok, vallások, egyéb szegmensek között), a szociális biztonság szétzilálása, kiszolgáltatottság növelése az olcsó munkaerő biztosítása végett.
Ez hát a modern gyarmatosítás stratégiája, melynek nálunk minden pontját pipálhatjuk.

A következmények: az ország kereskedelme, pénzügyi szektora, ipara és mezőgazdasága külföldi érdekeltségekbe kerültek.
A kereskedelemnek és pénzügyi szektornak kulcsszerepe van, mert ezek szervezik a gazdaságot.

Sokan a fellendülést látják abban, hogy nő az export teljesítmény, meg nyereségesek a bankok és kereskedelmi láncok, sőt Orbán Viktor Európa jövőbeli meghatározó erejét látja a térségben.
Ezek a bizakodó optimista megállapítások csak arról az egyszerű tényről feledkeznek meg, hogy a gyarmati státuszon semmit nem változtat, hogy mekkora nyereséget kaszálnak rajtunk. Temészetes hogy extra nyereséget produkálnak a külföldi befektetők, ha alacsonyabb bérért dolgoztathatnak, igénytelenebb árut ill. szolgáltatást adhatnak el, és úgy összességében hülyét csinálhatnak belőlünk. Végül is ezért jöttek ide.

A gyarmati státusz azonban az erőteljesebb kizsákmányolás miatt forráshiányhoz vezet, és alapjában ez generálja a folyamatos válságot, mégpedig a külföldi befektetők kénye kedve szerint.

Az alacsony bérek és kiterjedt munkanélküliség miatti folyamatos elszegényedés mellett a következőkre is fel lehet készülni.
A gyarmatosítóknak nem érdeke a hazai gazdasági szereplők megerősödése.
Magyarán minél dilettánsabbak a hazai riválisaik, annál könnyebben igazolják itt létük hasznosságát.
Tehát a magyar szektorra jellemző urambátyám kapcsolatok és szélhámosság a malmukra hajtja a vizet. Gyurcsány Ferenc mellett pl. Barosso, Merkel és Tony Blair is kiállt, bár tisztában voltak szélhámosságaival. Brüsszel csak akkor zavarta el, amikor már őket is átvágta.
Fenteikből következik, hogy a nyugat a magyar oktatás fejlesztésében, a hazai értelmiség erősödésében sem érdekelt. Ennek egyértelmű bizonyítéka a lezüllesztett hazai felsőoktatás.

Magyarországnak ahhoz hogy talpra tudjon állni, először fel kell ébrednie, és ki kell józanodnia abból a meséből, amivel elaltatták. Meg kell nézni Argentína, Venezuela, Bolívia, Jemen, Irak vagy akár Afganisztán példáját, ahol nyugati ’segítség’ többet ártott mint használt, de borítékolni lehet Líbia kifosztását is.
A nyugati jelenlét egyértelmű kísérő jelensége a korrupció és társadalmi polarizáció, talán nem véletlenül.

A magyar gazdasági válságot a szűkös források ellenére jellemző felelőtlen pocsékolás és alacsony bérek okozzák, amiért a nyugat igényeit maradéktalanul kiszolgáló, a hazai érdekeket csak felszínesen képviselő politikai vezetés a felelős.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a bebetonozott vezetés erősen összefonódott a szervezett bűnözéssel, és gyakorlatilag kiárusította az országot, ill. az elkótyavetyélt és ellopott javakat a lakosság sarcolásával próbálja elnsúlyozni. .
Az Antall kormány titkos fegyverügyletében eltűnt 1 millió dollártól az olajmaffiákon, Princz Gáboron, Kocsis Istvánon, Csányi Sándoron, a Gyurcsány és Orbán gangeken keresztül a mai napig tartanak a mutyik, milliárdos pénzkimentések, állami rendelésekkel és tulajdonnal való visszaélések.

Ameddig Magyarországnak nem lesz a hazájával szemben elkötelezett felelős ill. felelősségre vonható vezetése, addig a társadalomnak esélye sem lesz a felemelkedésre.

Azt is tudomásul kell venni, hogy az EU-ból csak úgy nem lehet kiszállni, főleg egy a feszültségkeltő politikája miatt elszigetelődött országnak. Egyszerűbb az EU-n belüli megerősödés, az EU normák hazai kikényszerítése. Semmi sem indokolja a külföldi kereskedők és pénzintézetek túlsúlyát, és a hazai termelési szektor szétverését, vagy az offshore cégek létjogosultságát. A termelést a hazai kereskedelemmel, ’tiszta’ állami megrendelésekkel és elszámolhatósággal lehet életre kelteni. A hazai szektor csak a külföldi ellenében erősödhet, ami határozott politikai támogatás nélkül nem megy (a nyugati vállalatok is élvezik a hazai politikai támogatásukat). Elsősorban hazai vállalatok férjenek a hazai forrásokhoz, ugyanakkor az országra jellemző dilettantizmust és kontraszelekciót vissza kell szorítani.
A hazai munkaerőt meg kell védeni jogaiban, ill. biztosítani kell a tisztességes megélhetést. A tudatosan ledegradált hazai értelmiséget fel kell emelni, az oktatást meg kell védeni, mert ez az ország utolsó kapaszkodója.

Kis ország lévén célszerű nagyobb szerepet biztosítani az állami vállalatoknak, akár a tönkrement vagy gyengélkedő magáncégek visszaállamosításával (csődbüntett helyett), mert így nagyobb eséllyel lehet felvenni a harcot a nyugati konkurenciával, és egyszerűbb a hazai vállalatokat is normális működésre kényszeríteni.

A tőzsde a manipulálhatósága miatt a legális rablás egyik eszköze, ami miatt kis játékosok túl nagy reményeket nem fűzhetnek hozzá. Magyarország kis játékosnak számít, ezért kétszer is meggondolandó milyen kaliberű vállalatokat kockáztatnak rajta. A MOL részvények visszavásárlása ennek fájó iskola példája, még ha sokan ezt egyenlőre nem is értik.
Stratégiai vállalatoknak és pénzintézeteknek az állam kezében a helyük, de nem kockázatos részvény papírok formájában.

Sok hamis közgazda bizonygatja a külföldi befektetők fontosságát, a liberális kapitalizmus sikerességét. Magyarország a szocialista rendszer alatt lényegesen erősebb volt mint most, mert saját lábon állt.
A rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt egyetlen volt kelet-európai ország sem tudta ledolgozni hátrányát, sőt katalizátor gazdaságokként együtt buknak a nyugattal.
Az ázsiai országok viszont kívül ill. kordában tartották a külföldi befektetőket.
Kína gazdasága lassan megelőzi az USA-ét, de Vietnámé is látványosan fejlődik, az Orosz gazdaság pedig azóta erősödik, mióta Putyin erős fenntartással hallgatja a nyugati tanácsokat.

A válság sújtotta USA lakosságának jelenleg 15% él élelmiszer jegyeken, és a szám várhatóan növekedni fog. A napokban nyert megerősítést, hogy Amerikában valóban léteznek u.n. FEMA gyűjtő táborok, a várható zavargások miatt (nálunk az 50-es években voltak ilyenek).
Ennyit a Keynes-i gazdaságtanról és a liberális Nobel-díjas közgazda Milton Friedmann utópisztikus jövőképeiről.

Magyarország erőtlenül sodródik az árban, várva hogy valaki kihúzza onnan. Most hogy krülötte a többieket is egyre jobban viszi a víz, talán érdemesebb lenne megpróbálkozni a part felé úszással.


Across