Európa elhúzódó válsága a belső kereskedelmi egyensúly hiányát tükrözi
2010-03-17 - Politaktika Szerkesztőség
Németország a kereskedelmi feleslege miatt kénytelen finanszírozni a görög kormányt.
Orenstein: Európának szüksége van egy közös pénzügyi politika kidolgozására, ami kiegészíti a közös monetáris politikát.
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!Németország kritikával illeti a görögöket túlköltekezésük miatt, ami elfedi a német export szerepét a görög eladósodás létrejöttében.
Németország büszke arra, hogy a világ egyik legnagyobb exporthatalmaként tartják számon, és lényegében az export dominanciája miatt vált Európa legerősebb gazdaságává. A görög válság, ill. az olasz, portugál és spanyol válság közeli helyzet azonban rávilágít a német kereskedelmi fölény árnyoldalára is, az euró-zónára tett negatív hatásával egyetemben.
Németország kereskedelmi mérlege a szomszédaival erősen elbillent az úgynevezett periférikus országok hátrányára, olyannyira, hogy ezen országok a németek árnyékában nem tudnak annyi terméket előállítani, ami nyereségessé tenné exportpiacaikat. Ez persze jó Németországnak, de kevésbé jó a szomszédoknak, akik így csak jelentős adósság felhalmozás árán juthatnak a német termékekhez.
A német kereskedelmi többlet 2009-ben 134 milliárd Euró volt. A portugál, görög és spanyol oldalon viszont 18, 28 ill. 51 milliárd eurós hiányt voltak kénytelenek lenyelni.
Bizonyos szempontból ez úgy tűnhet, hogy a németek a ’jók’, mert takarékoskodnak, alacsonyan tartják a béreket és növelik a termelékenységet, míg a periférikus országok a termelékenység növekedése nélkül emelik a béreket. Németország tehát spórol, mialatt a többiek költekeznek.
”A német gazdaság az export miatt nőtt, míg a hazai fogyasztás stagnált,” magyarázza Mitchell Orenstein, a Johns Hopkins Egyetem professzora.
”Ugyanakkor azt akarja az olyan országoktól, mint Görögország, hogy vásárolja a termékeit, nem számolva az euró-zónát érintő következményekkel.”
A kapcsolat hasonló a Kínai USA viszonyhoz. Az USA 20 milliárd dolllárral vásárol többet Kínától, mint Kína az USA-tól, ami feszültséget eredményezett a két ország között. Az USA kormánya most azzal vádolja Kínát, hogy leszorítja valutája árfolyamát a dollár ellenében, míg Kína az amerikaiak túlköltekezését hánytorgatja fel.
Valójában nem valószínű, hogy bármi is változna, hiszen az USA-nak szüksége van a kínai termékekre, Kína növekvő gazdaságának pedig az USA dollárra.
Németország azonban ugyanazon valutát használja európai szomszédaival, ezért bármely EU tag fizetésképtelensége közvetlen hatással van a német gazdaságra.
”Az euró-zónán belül ez veszélyes, mivel nem lehet átértékelni a valutákat,” mondja Orenstein.
Néhányan emiatt kérdőjelezik meg a közös valuta ésszerűségét. Senki sem akarja elhagyni az euró-zónát, de a jelenlegi krízis rávilágít az EU tagállamok pénzügyi politikáinak belső összefonódására.
Az euró-zónának közös a monetáris politikája, de hiányzik a közös pénzügyi politika. Például a görög események képesek befolyásolni a német gazdaságot az euróra kifejtett hatás által, de Németország nem tud beleszólni a görög költekezésekbe, melyek végül a válsághoz vezettek.
”A tanulság az, hogy Európának szüksége van egy közös pénzügyi politika kidolgozására, ami kiegészíti a közös monetáris politikát,” mondja Orenstein.
”A kereskedelmi egyenlőtlenség korrekciója puhítja az erőviszonyok egyenlőtlenségét is… A jelenlegi európai politika alapján Németország a kereskedelmi feleslege miatt kénytelen finanszírozni a görög kormányt.”
Németország büszke arra, hogy a világ egyik legnagyobb exporthatalmaként tartják számon, és lényegében az export dominanciája miatt vált Európa legerősebb gazdaságává. A görög válság, ill. az olasz, portugál és spanyol válság közeli helyzet azonban rávilágít a német kereskedelmi fölény árnyoldalára is, az euró-zónára tett negatív hatásával egyetemben.
Németország kereskedelmi mérlege a szomszédaival erősen elbillent az úgynevezett periférikus országok hátrányára, olyannyira, hogy ezen országok a németek árnyékában nem tudnak annyi terméket előállítani, ami nyereségessé tenné exportpiacaikat. Ez persze jó Németországnak, de kevésbé jó a szomszédoknak, akik így csak jelentős adósság felhalmozás árán juthatnak a német termékekhez.
A német kereskedelmi többlet 2009-ben 134 milliárd Euró volt. A portugál, görög és spanyol oldalon viszont 18, 28 ill. 51 milliárd eurós hiányt voltak kénytelenek lenyelni.
Bizonyos szempontból ez úgy tűnhet, hogy a németek a ’jók’, mert takarékoskodnak, alacsonyan tartják a béreket és növelik a termelékenységet, míg a periférikus országok a termelékenység növekedése nélkül emelik a béreket. Németország tehát spórol, mialatt a többiek költekeznek.
”A német gazdaság az export miatt nőtt, míg a hazai fogyasztás stagnált,” magyarázza Mitchell Orenstein, a Johns Hopkins Egyetem professzora.
”Ugyanakkor azt akarja az olyan országoktól, mint Görögország, hogy vásárolja a termékeit, nem számolva az euró-zónát érintő következményekkel.”
A kapcsolat hasonló a Kínai USA viszonyhoz. Az USA 20 milliárd dolllárral vásárol többet Kínától, mint Kína az USA-tól, ami feszültséget eredményezett a két ország között. Az USA kormánya most azzal vádolja Kínát, hogy leszorítja valutája árfolyamát a dollár ellenében, míg Kína az amerikaiak túlköltekezését hánytorgatja fel.
Valójában nem valószínű, hogy bármi is változna, hiszen az USA-nak szüksége van a kínai termékekre, Kína növekvő gazdaságának pedig az USA dollárra.
Németország azonban ugyanazon valutát használja európai szomszédaival, ezért bármely EU tag fizetésképtelensége közvetlen hatással van a német gazdaságra.
”Az euró-zónán belül ez veszélyes, mivel nem lehet átértékelni a valutákat,” mondja Orenstein.
Néhányan emiatt kérdőjelezik meg a közös valuta ésszerűségét. Senki sem akarja elhagyni az euró-zónát, de a jelenlegi krízis rávilágít az EU tagállamok pénzügyi politikáinak belső összefonódására.
Az euró-zónának közös a monetáris politikája, de hiányzik a közös pénzügyi politika. Például a görög események képesek befolyásolni a német gazdaságot az euróra kifejtett hatás által, de Németország nem tud beleszólni a görög költekezésekbe, melyek végül a válsághoz vezettek.
”A tanulság az, hogy Európának szüksége van egy közös pénzügyi politika kidolgozására, ami kiegészíti a közös monetáris politikát,” mondja Orenstein.
”A kereskedelmi egyenlőtlenség korrekciója puhítja az erőviszonyok egyenlőtlenségét is… A jelenlegi európai politika alapján Németország a kereskedelmi feleslege miatt kénytelen finanszírozni a görög kormányt.”
"Szóljon hozzá ön is a cikkhez!" - a hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
