Két kicsi kérdés Csányi Sándornak és a legfőbb ügyésznek
Az ország vagyona olyan mint a kanna víz, azaz ha valahova többet öntenek, akkor máshova kevesebb jut.
Ma már 5 milliárd felé battyog a top száz belépője.
Csányi Sándor (nem a színész, hanem a másik) a leggazdagabb magyar, ami lassan már az iskolákban is tananyag lesz, meg hogy amikor mindenki szív, és az ország már az utolsó tartalékait éli fel ő akkor is 35 milliárddal képes gazdagodni, csak mert úgy van fésülve.
Nem irigylem Csányi Sándor bankigazgatót, és ezt őszintén mondom, részben mert ekkora vagyonnak a töredéke is sok lenne, meg hát nem szívesen élnék abban a tudatban, hogy az ország nagy része olyan szélhámosnak tartson, aki a rábízott pénzen gazdagodott, mialatt a kuncsaftjai, azaz betétesei és hitelesei jelentős része legatyásodott.
De ha már akkora vagyont fújna körém a szél, akkor nem lacifacáznák, hanem válaszolnák arra a két kérdésre, ami ilyenkor érdekelni szokta a nagyérdeműt, na nem az irigység, hanem az elmúlt húsz évben ösztönné vált reakció miatt, azaz hogy nem –e megint valaki palira vette őket.
Az ország szemébe vágnám hogy miből vagyonosodtam, és mennyit adóztam utána.
Nem nagyképűségből, hanem, önvédelemből. Szépen felsorolnám mi mindent találtam fel, milyen értékes dolgokat ástam ki a kertemből, hogyan tört fel olaj a 38 méter mély udvari kutamból, mennyi jogdíjat kaptam a külföldön publikált műveim után stb. Ha fillére nem is, de forintra megmutatnám, hogyan kell 155 milliárdot csinálni.
Ekkora vagyon már ciki egy ekkorka országban, főleg csak úgy bemondásra.
Nem csak annak aki felhalmozta, hanem aki hagyta, hogy ez megtörténjen. És itt most nem a rendőrjárőrökre, mezei ügyvédekre vagy bírákra gondolok, hanem a jogszerűség elsőszámú garanciájára, a legfőbb ügyészre. Mert a pénz az új világrendben nagy úr, és akiknek már a politikusok is vigyázzba állnak, azoknak lett kitalálva a legfőbb ügyész, hogy mégse kelljen annyira vigyázzba állni senkinek egy demokráciában.
Egy valamire való legfőbb ügyésznek illene annyira bátornak lennie, hogy meg merje kérdezni a gyanúsan hirtelen gyarapodóktól, hogy ugyan miből. Már csak okulásként a többieknek, mert a rossz példa ragadós, és ma már 5 milliárd felé battyog a top száz belépője.
A legfőbb ügyész lapítása megint csak gyanúsítgatásokat indít egy olyan országban, aminek már a miniszterelnöke is az eltűnt javakon kesereg.
Mert ha mondjuk beosztással való visszaélés, korrupció vagy hasonló bűncselekmény gyanúja merül fel, mindjárt adódik a kérdés, hogy de hol van a legfőbb ügyész.
És ez utóbbi kérdés egyben a bűnrészességet feszegeti, hiszen eme szinten nincs köztes út, a passzivitás cinkossággal egyenértékű.
Csányi Sándor okosságához és sokrétű képzettségéhez ugyanakkor nem fér kétség, amit cégei és funkciói is bizonyítanak.
Egy kis ízelítő belőlük:
OTP örökös elnök-vezérigazgatója
MLSZ elnöke ( – kizárólag Orbán Viktor kedvéért)
A TRIGRÁNIT egyik gránitja Demján Sándor, P. Munk kanadai aranyásó és Nathaniel Rotschild mellett.
Volt még a Malév felügyelő-bizottságának elnöke, a Tiszai Vegyiművek és a Matáv Rt igazgató tanácsának tagja, a Mol Rt alelnöke (jelentős részvénypakettel), a Kereskedelmi Iparkamara és a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, és még számos csipri-csupri funkció.
Nem szabad elfelejteni, hogy az OTP igazgatásán túl a többi csak mellékállás.
Főbb cégei, részesedései:
Trigránit
MOL
Magyar Lőszergyártó Rt
Alexand-Air kft
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft
Sole-Mizo Zrt
Délhús
Pick Szeged Zrt
Csányi Pincészet Zrt
Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Zrt.
Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.
Fiorács kft
Fogjuk rá, hogy a 155 milliárd innét van. A kérdés azonban marad, nevezetesen hogy ezek hogyan kerültek Csányi kalapjába.
Nem jó ha egyes emberek befolyása úgy megnő, hogy rátelepedhetnek a társadalomra. Ez kiderült már többek között az amerikai Rockefeller és az angol Rotschild dinasztiák esetében is. Csányi Sándor mintha a semmiből kopírozná ezen bankárdinasztiák alapítóit (Még a gyerekek száma is stimmel).
Annyit érdemes tudni, hogy a társadalom egésze által létrehozott ország vagyon olyan mint a kanna víz, azaz ha valahova többet öntenek, akkor máshova kevesebb jut. Hogy ezt egyesek hogyan próbálják kiforgatni és harácsolásukat természetesnek feltüntetni irreleváns, főleg mikor a társadalom túlnyomó többsége saját bőrén érzi ennek következményeit…
Nyomtatható változat
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Írjon ön is cikket!






