Charles Taylor, Libéria korábbi elnöke Hágában bebörtönözve várja ítéletét.
A főbb vádak ellene: lázadók felfegyverzése, köztük gyerekeké, véres gyémánt csempészet, szex-rabszolgák tartása, ellenfelei megkínzása, népirtás.

Charles Taylor sokat köszönhet az USA-nak, hiszen annak támogatása nélkül aligha lehetett volna elnöke a kis afrikai országnak. Mivel semmit sem adnak ingyen, Taylor a CIA-nak végzett munkájáért cserébe élvezhette az amerikai kormány feltétlen bizalmát.
A CIA pedig nem finnyás. Számos hírhedt dél-amerikai diktátort segítettek hatalomra, a leghírhedtebbek köztük talán Pinochet chilei és Noriega panamai elnökök voltak, de ők egyengették az útját az iraki Szaddam Husszeinnek, sőt rossz nyelvek szerint a líbiai Moammer Kaddhafi-val is akadt közös ügy. Így válnak az egykori munkatársakból ellenségek.

Taylor nyilván nem a szex-rabszolgák tartásával vagy a gyémánt bizniszével sokallt be, hiszen ezen a szinten és közegben a korrupció, vagy néhány ember megalázása, tönkretétele ne agy isten meggyilkolása még befér a megbocsátható bűnök közé.
Az ENSZ azonban a mintegy 250 ezer ember halálát követelő sierra-leone-i háború kirobbantásával vádolja Taylort.

”Ez egy zavarba ejtő fejlemény,” vélekedik az afrikai erőszakra szakosodott Will Reno professzor a Northwestern egyetemtől.
”Vajon az USA még akkor is támogatta őt amikor ez az emberi jogokat sértő erőszak történt? Vajon hozzájárult ehhez az USA?” teszi fel a kérdést Reno.

Az amerikai védelmi titkosszolgálat (DIA), a Pentagon kémszervezete megerősítette, hogy az 1980-as években együtt dolgoztak Taylorral, de további részetekről biztonsági okok miatt nem nyilatkoznak.

Annyi azonban valószínűsíthető, hogy George W. Bush elnökké választásakor [2001]Taylor még fizetést kapott a CIA-tól, hiszen azt maga Bush állíttatta le, legalábbis egyes brit titkosszolgálati források szerint.

Más elemzők a CIA szakítását Taylorral a 90-es évek közepére datálják, ami azt jelenti, hogy a háborús bűnök elkövetésekor még a CIA-nak és DIA-nak dolgozott.

2009-ben Joseph Marzah, az egyik halálbrigád vezetője vallott Hágában Taylor ellen, azt állítva, hogy kannibalizmusra utasította a katonákat, nevezetesen hogy rituálisan egyenek a Sierre Leoni ellenségeikből.
Egy asszony azt is elmondta, hogy arra kényszerítették, hogy egy zsákban levágott fejeket vigyen, köztük a saját két gyermekéét.

Az ügyész szerint a sierra-leonei lázadó Forradalmi Egységfront (RUF) katonáit Taylor véres gyémánt csempészetből származó pénzekből finanszírozta, kijátszva a nemzetközi embargót.
Taylor tagadja az ellene felhozott vádakat, azokat ”ördögi hazugságoknak” tartja.
Jeffrey Michaels, a londoni King Egyetem professzora szerint Taylor USA általi támogatottságát a hidegháború tükrében lehet csak vizsgálni.
1983-ban az USA és Szovjetúnió versenyt futottak a nyugat-afrikai befolyásuk növeléséért. Taylor a kormánybeszerzések irányítójaként akkor egy növekvő népszerűségű politikus sztárnak számított Samuel Doe elnök mellett.

1983-ban azonban korrupció miatt el kellett menekülnie Libériából és 1984-ben az USA Plymouthban levő javító intézetében kötött ki, ahonnan csodás módon megszökött. Valószínűsíthetően ebbe már a CIA is besegített. Taylor hágai vallomása alapján az egyik őr kinyitotta az ajtót és ő végül az egyik ablakon keresztül kerülhetett kívülre. Kinn egy ”kormány autó” várta, és New Yorkba vitte, ahonnan Mexicón keresztül tért haza Libériába.

1989-ben Taylor már Elefántcsont Partot ostromolta ottani lázadó katonákkal és az ország nagy részét ellenőrzésük alá is vonták. A harcokban több ezren vesztették életüket. Akkor még a DIA embere volt. A CIA és DIA közt bizonyos versenyszellem uralkodott, és a jobb alapokkal rendelkező DIA gyakran intenzívebbnek bizonyult.

Taylort közel egy évtizedik tartó belső háborúskodást követően 1997-ben választották meg elnöknek. Egyesek szerint csak azért nem sikerült eltávolítani, mert a konfliktus teremtésben az USA-ból navigálták.
A béke azonban politikai győzelmével sem érkezett el, hiszen az általa támogatott RUF lázadók ezt követően forgatták fel Sierra Leone-t.

Taylort ekkor már nem lehetett megfékezni, és az amerikai titkosszolgálatoknak célszerűbbé vált megszabadulni tőle. Sierra Leoneban eközben káosz lett úrrá, az országot gyakorlatilag lerombolták.

Bár egyértelmű az USA felelőssége Taylor háborús bűneit illetően, sokan mégis úgy gondolják hogy ez nemigen zavarhatja az amerikai politika folyását, vagy a titkosszolgálatok ténykedését.
Libéria ugyanis túl kicsi ahhoz, hogy az ottani nagy ügyek az USA-ban is azzá válhassanak.