Afrika gyarmatosítása - 50 éve 17 afrikai ország lett független

Catriona Davies írása alapján


Ötven évvel ezelőtt 17 afrikai ország szabadult meg gyarmatosító uraitól, közülük nyolcan augusztusban.

A függetlenségi hullám Afrikában az 1950-es és 60-as években zajlott, ami közel 75 éves angol, francia, belga, spanyol, ill. portugál uralomnak vetett véget. A németek már az első világháború után elvesztették, pontosabban átadni kényszerültek gyarmataikat.

1880 előtt az európaiak nem hatoltak mélyebben Afrikába, erődjeik, kereskedelmi csomópontjaik inkább a partvonalak közelében voltak.
Afrika belseje a betegségek és terepviszonyok miatt jórészt megközelíthetetlen maradt az európaiak számára.
”Aztán az újonnan egyesült Németország elkezdte feszítgetni a muszkliját,” magyarázza Richard Dowden, a brit Királyi Afrika Társaság igazgatója. ”Látták ahogy Britannia és Franciaország a világot uralja, és versenyre akartak kelni a ’napos helyekért’.”

”Amikor Henry Morton Stanley felfedező mentőexpedícióra indult Afrikába, Leopold belga király megkérte, hogy a Kongó folyó menti részt foglalja le Belgiumnak.
Ez egy merész hasítás volt a kicsi öreg Belgiumtól, ami felháborította a briteket és franciákat,” meséli Dowden.
”Britanniának már megvolt India, így valójában nem túlzottan akarta Afrikát, inkább csak azért, nehogy másé legyen.”

Afrikát az 1884-5-ben tartott Berlini Konferencián osztották fel Britannia, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, és Németország között.
”Nem akarták, hogy harcolni lássák őket, mert akkor az afrikaiak rájöttek volna, hogy a fehér embert is meg lehet ölni,” mondja Dowden. ”Inkább vonalakat húztak a térképen olyan területek köré, melyeket sohasem láttak, tekintet nélkül a már létező ottani királyságokra, népekre, földrajzi viszonyokra.”
”Úgy gondolták civilizációt hoznak ’vadembereknek’. Bevezették a kereszténységet, kereskedelmet, oktatást, igazságszolgáltatást, és jó adag fosztogatást és kényszermunkát.”

Európa megkezdte Afrika természeti és mezőgazdasági kincseinek kitermelését.
Az Európai hatalmak a gyarmatosítás igazolásaként az afrikai népek arab szolgaság alóli ’felszabadítását’ jelölték meg.
Az európaiak a jelentős katonai fölényük, az újonnan fejlesztett géppuska következtében kevés ellenállásba ütköztek.
A Szudánért folytatott 1 napos harcban például 48 brit katona vesztette életét, míg szudáni részről 10800–an estek el.

Az elkövetkező évtizedekben aztán mindegyik gyarmatosító hatalom a saját stílusában uralkodott.

Dr. Gareth Austin, a Londoni Gazdasági Iskola történésze hangsúlyozza, hogy a britek és franciák ügyeltek arra, hogy több adót gyűjtsenek be a gyarmatokról, mint amennyi kiadásuk ott keletkezik.
”A brit doktrina az volt, hogy a gyarmatoknak önellátóknak kell lenniük. Így a kormány kiadásának növekedésével magasabb hozamot ígérő befektetéseket támogattak,” írta Dr. Austin egyik cikkében.

Ezen felül a nyugat-afrikai farmereknek megtakarításaikat brit államkötvénybe kellett fektetniük, ezzel is segítve a brit gazdaság háború utáni talpra állítását.

A franciák Afrika ’franciásításban’ hittek, ezért sokat áldoztak a francia nyelv és kultúra terjesztésére. Az afrikai vezetők miniszteri posztokat is kaphattak a kormányban, amivel a gyarmatukat képviselhették Franciaországban.

”Ez Britanniában elképzelhetetlen lett volna, ott nem akartak keveredni az afrikaiakkal,” mondja Dowden. ”A britek közvetett uralommal kontrollálták az embereket saját törzsi vezetőiken keresztül. Elképesztően brutálisak voltak a lázadások leverésénél.”

Dr. Austin elmondja, hogy az eltérések ellenére több volt hasonlóság mint a különbség a gyarmatosítók uralkodási módszereit illetően.

Az első világháború után Németország gyarmatait Britannia és Franciaország osztotta fel egymás között.
A gyarmatosítás azután ért véget, hogy India elnyerte függetlenségét Britanniától.
”Miután India harcot folytatott a függetlenségért, az afrikaiak is harcolni akartak érte,” mondja Dowden. ”Britannia teljesen meggyengült a második világháború után, és nem tudott befektetni a gyarmataiba. Könnyebb volt elsétálni, mint háborút kezdeményezni Afrika szerte a megtartásukért.”
”Ellentétben a gyarmatosítás kezdetével, a függetlenség kivívására nem volt jellemző az erőszak, néhány kivételtől eltekintve.”

”Franciaország is felszabadította gyarmatait, bár a francia csapatok és adminisztráció még maradt néhány évig.”

”Portugália ellenállt a függetlenségi mozgalmaknak és sokkal tovább megtartotta gyarmatait.”