Rend(elő)be tesszük az egészségügyet

Az általában ellenzéki többségi testületek elfogadhatatlannak tartják, hogy a miniszter a kórházak fenntartóira hárítaná az ágyszámcsökkentésekből eredő leépítések felelősségét.

Egyre népszerűtlenebbek az egészségügyi reformmal kapcsolatos intézkedések, pedig még messze a vége. A vita már most éleződni kezd a lobbik és a politikai érdekcsoportok között. Bizony a szocialisták rájöttek, hogy a liberálisok által vezetett egészségügyi reformok, pont az MSZP szavazóbázisnak jelentős részének is megnehezíti az életét. De nagyon népszerűtlenek az intézkedések a szakmai körökben is, amit egyes lenéző nyilatkozatok csak tovább fokoznak, mint például Horváth Ágnes, egészségügyi államtitkár egyik „válasza” szakmai kérdésre, az önkormányzati egészségügyi napokon. („Arról, hogy Svábhegyen hogyan gyógyítanak és mivel gyógyítjuk az asztmát, szerintem vitatkozzunk a tüdőgyógyászokkal. Én nagyon szívesen állok elébe, és kitartok azon véleményem mellett, hogy az asztmát 2007-ben nem jó levegővel gyógyítjuk. Elnézést, ha tévedek, akkor valószínűleg nagyon alul kvalifikált vagyok. Úgy emlékszem, vannak gyógyszerek!”)

Az egészségügyi reform bizonyos részletei ellen már szólt Horn Gyula is, aki
a vizitdíjat „népnevelési célú pénzbeszedés"-nek minősítette. Kóka János gazdasági miniszer természetesen védelmébe vette megtámadott párttársát, Molnár Lajost. A volt miniszterelnök mondanivalóját, csak „hétvégi gondolatroham”-nak nevezte, amely Kóka szerint  „már egyszer tönkretett egy koalíciót”. Sőt, a gazdasági miniszter szerint Horn nyilatkozatát a „valamikori államszocializmus és a mai Fidesz politikájának szelleme járja be”. A vita tovább éleződött a „ha ő lesz a kisebbik koalíciós párt elnöke, akkor adok neki jó tanácsokat, még arról is, mi az a demokratikus centralizmus és az államszocializmus meg hasonlók” Horn re-kontrával.

De más szocialista képviselők is védelmükbe vették a volt miniszterelnököt, mint például a búzaégetésről elhíresült Karsai József, aki szerint „az SZDSZ intézkedései a szegényebbeket sújtják, de ez őket nem érdekli, hiszen jó, ha van ezer szavazójuk az alsóbb társadalmi rétegekben”. Továbbá Havas Szófia és Schvarcz Tibor is ellenvéleményének adott hangot a szocialista párton belül.

Természetesen ez sem zavarta a párt volt egészségügyi miniszterét, Kökény Mihályt abban a kijelentésben, hogy „sikertelenek lesznek azok a bizonyítási kísérletek, amelyek a kórházak megmentésére irányulnak, de nem látok kivetnivalót abban, hogy szocialista képviselők is részt vesznek a demonstrációkban”.

Az alábbi vitára, vagy regionális tanácsok elutasítása miatt Gyurcsány Ferenc is megszólalt szerdán, az új felsőoktatási ösztöndíjrendszer bevezetésének sajtótájékoztatóján - a végén sikerült egyetértésre jutni, lehet így is reformot csinálni, és lehet másképpen is - mondta. A miniszterelnök ezzel a mondattal burkoltan üzenhetett Molnárnak, hogy Hiller István, oktatási és Szekeres Imre, honvédelmi miniszterről vegyen példát, mert ők szerinte megfelelően hajtották végre a saját tárcájuk reform lépéseit.

Félő, hogy az átalakítások kicsúsznak a helyi erők kezéből, és szakma helyett a gazdasági és/vagy a politikai lobbik döntenek majd, a lokális problémákat és helyzeteket figyelmen kívül hagyva. A reform akár olyan kis településekről kényszerítene embereket olyan városokba az egészségügyi ellátás igénybe vételére, amelyekkel egyáltalán semmilyen tömegközlekedési kapcsolatuk sincs. Nagyvisnyó és Szilvásvárad lakosai Eger helyett Ózdra járhatnának majd orvoshoz... ha van mivel.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25. cikk, elfogadta az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10.-én:

„Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.”