A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, edények, csempék készítésével foglalkozó ősi mesterség, azonban az ékszer- és gyöngykészítésnek is messze nyúlik vissza a hagyománya. A fazekasságból alakult ki a kerámiaművészet, amióta a kultúránk elismert artisztikájává vált az agyageszközök előállítása. A kerámiaszobrokat, tálakat, főként díszítőeszközöket az úgynevezett keramikus vagy más néven keramikusművész készíti.
A szó a görög kerameia szóból származik, ami alatt egykor csak az agyag és kaolin kiégetésével kialakított tárgyakat értették, de manapság már kerámia minden szervetlen, nemesfém vagy szilárd anyag, ami magas hőfok alkalmazásával készül. Napjainkban a keramikus különböző, modern égetőkemencékkel dolgozik, aki a folyamat első részében, amikor kialakítja a tárgyat, azt is mondhatnánk, hogy szobrászként dolgozik, a színezés pedig a festő szerepét követeli meg. A keramikus különös átmenetet képez a szobrászat és a festészet között, alkalmazva mindkét művészeti ág elemeit.